Tekerj!

Ezt még elmesélem. Nagyon bátortalan voltam a konditermekkel kapcsolatban, mindig úgy gondoltam, hogy oda az izomagyú hústornyok járnak tejport enni és abból fekvenyomással izmot növeszteni (egy értelmes ember nem a külsővel, hanem a belsővel hódít). Arra nem is gondoltam, hogy fogyni, vagy egészséget megőrizni is jó a konditerem. Bátortalankodtam, és csak akkor mertem bemenni a céges sportházba, mikor kevesen voltak ott, mikor nem kellett azon szégyenkeznem, hogy nincsenek hatalmas duzzadó izmaim. A kerékpár, meg a súlyzó nem esik távol tőlem (apám súlyemelő versenyző volt, én meg birkóztam, igazából akkor kezdtem "megemberesedni" mikor abbahagytam a sportolást, katona lettem, megnősültem), ennél többet nem is igen vállalok. Talán a futógép még. Na de egyszer jött a céghez egy szakember, egy edző, akitől tanácsot is lehetett kérni. Mondom a kollegáknak, hogy nem megyek le, nekem idegen ez a hely, a légkör, hogy kinevetnek, ha ilyen testalkattal sorba állok tanácsot kérni, szóba se állnak velem. Erre azt felelték, hogy higyjem el, ezzel az alkattal előre fognak venni a sorban, mint krónikus esetet. Hát... ez nem segített abban, hogy megbarátkozzam a fittnesszgépekkel, továbbra is ebédszünetben loptam el egy-egy órát, hogy felüljek a tekerőgépre. Most is ezt teszem, felülök tekerni, időnként már odamerészkedem más gépekhez is, és közben ellesem, ki hogy emelgeti, meg húzogatja, meg keményíti, és nézem a csinos nőket, meg a testesebbeket, és ráébredek, hogy 1) ha fogyni akarok, itt a helyem (hiába a reformétkezés, sport nélkül nem igen ment le semmi, csak tartom a 2 évvel ezelőtti súlyom) 2) nem is bánnám, ha erősebb és fittebb lennék 3) ha eleget ide járok, ilyen (izmos, erős, sportos) leszek én is (mellékhatásként talán még el is kelek). Kell ennél több motiváció? Arról nem is beszélve, hogy 30 perc tekerés (vagy futás) után könnyen vigyorog az ember. Pofon vágja a lehangoltságot, beállítja a vérnyomást, és az elalvásra sincs panaszom.

Hogy mégis fokozatosan megbarátkoztam a konditeremmel, nagyban Rétyi Pálnak köszönhető, aki az előző munkahelyemen edzősködött. Ő mutatott néhány alapfogást és nyújtó gyakorlatot, és ő hitette el velem, hogy mindenkinek szüksége van mozgásra. Nekem meg még inkább.