Tegnapi filmem nagy igazsága: "Az élet csak egy rövid állomás a halál előtt." Zene: Malacka (Ska, a szigeten láttam őket.)
Ha megnézzük milyen hosszú az emberi élet az idő végtelenjéhez képest, beláthatjuk, hogy az élet igazából csak egy porszemnyi csónak az idő óceánján. Nem mindegy, hogy mivel töltjük meg.
"Nagyon nem szeretnék a helyedben lenni, pajtás,
Mikor az életed filmje szélsebesen lepereg,
És a moziban, ahol vetítik ezt a fimet
Szénné röhögik magukat az emberek.
Persze az is gáz, hogyha zokognak, mint az állat:
Hogyha tragédia a filmed műfaja,
És egy totál-metál sláger a filmzenéje,
S ami nagyon durva, a szerzője - Pap Rita." (Malacka és a tahó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése