A fotós magányos farkas. Mondta ma a tanfolyamon az egyik oktató. És milyen igaza van: mint család, mit szenvedtünk apánk mellett, mikor feltámadt fotós vadászösztöne. Ültünk a kocsiban, míg ő az erdőben a cigánytelepen díjnyertes képeket készített. Próbáld megmagyarázni egy gyerenek, milyen szép lesz az a kép, ami ekkora szenvedés árán készül! A másik példa is apuhoz kötődik: szinte minden kiállítás megnyitón elhangzik, ha a baráti kör is jelen van, hogy mennyit szídták a közös kirándulásokon, mindig várni kell rá, mert még egy-két képet készít, de a kiállításon belátják, jó, ha néha várni kell rá. Ilyenkor alkotás születik.
Hogy jobb fotózni? Családdal? Csoporttal? Csürhében más fotósokkal? (Ez nekem annyira nem tetszik. Mondjuk ott egy model. Mindenki ugyanazt az alakot fotózza. Vagy ugyanazt a tájat, ugyanazt az épületet.) Talán fotózni legjobb egyedül. Jó egyedül? Nem. Akkor minek fotózom?
(Apám imádja a képeket visszaadni annak, aki rajta van. És begyűjteni a köszönetet.)
3 megjegyzés:
Hát.. Ez meglepett. Mióta fotózom, sokkal több ismerősöm lett, az utcán már többedszerre "szólítanak le". :-) Másrészt ez egy hobbi, amit nem szabad túlzásba vinni, ahogy sok minden mást sem... Harmadrészt: a gyerekek talán nem (de lehet, hogy be lehetett volna titeket vonni?), de azért a barátok ezt megérthetnék, és elfogadhatnák, nem?
Lehet a fotózásnak közösségépítő ereje is. Egyrészt: én sem fotóztam még társaságban, de ha tud osztozni az örömödben a társad, biztosan nem zavarja a dolog, ha veled megy. Az elkészült fotókat meg lehet nézni együtt, a kiállításokon lehet örülni együtt. Szóval: szerintem ez a dolog nem a fotózáson múlt, hanem a megoldások mikéntjén, amit elmondtál...
A fotós "kreál". A társ mit csinál? Tartja a lámpát. Részt vesz a teremtésben? Nem igen, a művész aratja le a dicsőséget. Hacsak nem ő is fotós. De akkor meg rivális.
(Melyikünknek van jobb gépe, több kiállítása?)
Az, hogy a fotóst sokan szeretik, igaz. Főként a képek miatt.
Hát... Mit csinál a társ? Osztozik a szépségben. Nekem tud örömet okozni mások öröme, sikerélméyne, és roppantmód kíváncsi is vagyok... Engem le tud kötni az is, ha nézem a másikat. Szeretek tapsolni is. És irigy sem vagyok szerintem.
Megjegyzés küldése