Reggel fél napot ültem a sebészeten, mire beszélhettem egy kedves hölggyel, aki majd mesét mesél, és elaltat. Ebből kifolyólag elkéstem a munkából. Miért nem lehet előre időpontot adni, hogy mikor lesz bent a dokinéni? Vagy ha lemondanak egy műtétet, ami miatt a műszak csak 11kor kezdődik, igazán dobhatnának egy emailt, hogy ne üljek ott hiába. Hiába, a nap nem ment pocsékba, kiolvastam egy újabb Popper könyvet. Ezúttal férfi-nő viszonyról, amiből megtudtam:
A görcsös kapaszkodás egy másik emberbe nem a kapcsolat nagyszerűségét, hanem labilitását bizonyítja. Kapaszkodni abban kell, ami bizonytalan. Ha egy gyerek nem engedi el a mama szoknyáját, az a mama elvesztésétől való félelmét bizonyítja.
Mi, férfiak, nem az anyamellre szomjazunk egész életünkben? (Orális fixáció)
Más.
Írtam pár hete, hogy "Engedd el, megkapod". Ha már nem akarsz görcsösen megszerezni egy lányt, és nem hívogatod esténként, lehet, hogy ő kezd 3-4 naponta keresni. Engedd el, megkapod. Vagy ha egy munkát akarsz erősen, rágörcsölsz, olyan lesz az attitűdöd, meglátszik, és nem fog sikerülni. Akkor fognak visszahívni, ha már nem is foglalkozol vele. Ha azt érzik, hogy neked már közömbös. A stressz közömbös. A pókiszony közömbös. A halál közömbös. Engedd el, megkapod? Ha már elengeded, és nem görcsölsz miatta, megkapod? A halált? A pókokat? A stresszt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése