Kiakaszt

Ha vele beszélek, mindig kiakadok. Azt mondta nem voltam közömbös a számára. Azt mondja, szerinte egy erős kapcsolat kibír mindent, azt is, ha a párja elmegy, körülnéz, és újat tanul valaki újtól. Vagy ha ő dobja fel magát egy kis flörtöléssel. Mintha Miskolczi Miklóst hallanám. ("Mióta rájöttem, hogy a farkam pisilésen kívül másra is jó, mindent elolvasok.") Elolvasok én is sokmindent. Lehet, hogy rossz könyvet olvasok?

Ha a logikáról sokat olvasok, nem biztos, hogy tudok logikusan gondolkozni. Ha a szexről sokat olvasok, nem biztos, hogy jó leszek az ágyban. De felismerem, ha nem vagyok az. És ez még jobban frusztrál, mint ha nem olvastam volna.

Boldogok a lelki szegények?

Kinéztem az ablakon. Szemben a kínai csaj ebédel. Jobb kezében pálcika, bal kezében villa, jobbal eszi a rizst, ballal a zöldséget. Aztán a desszert. Kiskanállal lapátolja. Siet. Habzsolja az élvezeteket. Orális élvezeteket. A habzsolással vajon mit kompenzál?

És mit kompenzál az, aki reggel fél órán keresztül pödri bajszát, hajzselével szárítja be hegyesen keményre?

Kolleganőm isteni capuccinot csinált, habzsoltam az orális élvezeteket. A habot a kávé tetején. Fehér bajszom lett tőle. Jövök neki egy mogyorós csokival.

Még mindig kavarog a világ. Beszédültem a kölcsönkért cigitől (ez is orális). Beszédültem a hangjától, az álmomtól, a ma reggeli főnök-beosztott beszélgetéstől (ez is orális). El akarok futni, ébredezik a bent lakó oroszlán. Reggeli koplalásomat nagy adag ebéddel kompenzálom. Lopok egy kocsit, meglátogatom. Nagyot dumálunk. Este elmehetnénk étterembe. Vagy kávézni. Vagy moziba.