Mesélnék a harmincezer forintos csokitojásról, ami hihetetlen körülmények között került hozzám. Kavarognak megint a gondolataim, mint ahogy a szél kavarja a port és a szemetet a rakparton. Azért belefogok. (...) Nem, mégse, megírtam, töröltem, nem is olyan nagy szám, mindenkivel megesik az ilyen. Jön a vihar, és míg a mai estén rágódom, hogy egyedül-e vagy telefonáljak, mikor hívnak, hogy menjek át dumálni, jót tesz a barátság. Ja, pénztárca nélkül (az előbb pont ezt meséltem, de visszatöröltem) még egy kávét sem tudok kifizetni. És ott, a Dunaparton tanácsot kapok a hétvégére, köszönetet rebegek, és hazáig szaladok. Elegem van a pénteki hangulatból.
Majd felhívom, fogad-e locsolót...
"Két nyuszilányt kérek kedd reggelre. Fél 11? Jó lesz."
Nyusziknak és nyuszilányoknak: Kellemes ünnepet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése