Beleolvastam egy szociológiai tanulmányba, vagy valami ilyenbe (Tiszántúli Emanuelle). Érdekes leírás a tavaszi és őszi kinti randevúkról. És máris összeáll a kép, miért a tavasz a szerelem időszaka. Télen, ha van is közösségi összejövetel, bál, ha kimegyünk sétálni, nem jön ránk a hidegben a szerelem. Mert lefagyunk. Állva meg nem olyan, mint mondjuk egy inget leterítve. A tavasz, az már kedvezőbb, akkor el lehet szabadulni a buliból, és megesik, aminek meg kell esnie. Az ősz még szintén kedvező, bár aki nem kel el tavasszal, az ősszel kinek kell? (ki legelőbb fehér csőt lel, lakodalma lesz az ősszel) A nyár meg, bár meleg, azért esik ki, mert szúnyogok. Meg úgy, mint az ősz, nyárra is már csak a maradék. (szőkék legelébb, aztán feketék, végül a barnák, és a maradék)
Rájöttem, szeretem a szociológiát. Ezt könnyebben olvasom, mint a "ha a férfi beszélni tudna" címűt, bár ma 100 oldalt megettem abból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése