Megint úgy érzem, az eddigi életem dobozba kell pakolnom, és nem hátra nézni, csak előre, fel a hegytetőre, ahol újabb kihívások és sikerek várnak. Egyszer írtam itt dobozolásról, hogy az ember élete felfogható egy nagy doboznak, és pakolja bele mindazt, amit talál. Aztán van, ami nem fér bele, olyankor a dobozt kiürítjük, vagy átpakolunk egy másikba, archiválunk, eltesszük az emlékeket, hogy később újra eszünkbe jusson és örömet okozzon. Most csomagolok, kisebb nagyobb dobozokba dobálom mindazt, amit eddig összeszedtem, a válás előtt és után, és jegyet veszek a jövőmbe. Majd meglátom, mi sül ki belőle. És hogy a múlt ne maradjon lezáratlan, farewell partikat szervezek.
Csak úgy ne járjak, mint a tigris, aki összecsomagolt, felment a hegyekbe, mert únta a várost, és megfagyott.
1 megjegyzés:
Ó, Betond, ezt de szépen írtad. Nagyon tetszett. Hiányozni fogsz, ha majd elmész. De tudom, hogy minden valószínűség szerint jobb lesz neked ott.
Rájöttem, hogy te egy bátor ember vagy. Bevállaltad a lazacpartit is, és most bevállalod ezt a nagy utazást is. Hát, gratulálok. És szorítok neked, hogy minden jól menjen.
Megjegyzés küldése