Elmaradt randi

Péntek este elmaradt egy előre megbeszélt program, a második hivatalos "randi". Készültem rá, de nem törtem össze, nem göröcsölök miatta. Aki elmegy, ne szórakozzon, csomagoljon. El kellene mondani neki, hogy kifutunk az időből? Úgysem vihetem magammal. Ha már hirtelen felszabadult egy este, évfolyamtársakkal beültünk kávézni és beszélgetni. Jók ezek a beszélgetések, többet jelentenek, mint egy film, vagy séta a Margit szigeten. Ott a másikat ismerhetem meg, beszélgetés közben önmagam. Hazahoztak, hamar hazaértem, kivételesen hamar lefeküdtem. Korán keltem, és hosszú idő után először elmentem úszni. Már idejét sem tudom, mikor voltam utoljára. Volt egy félbemaradt bérletem, hiába kerestem, nem találom. (Uri Geller kéne ide, az is lehet, hogy ő tüntette el, és ő növeszt a hasamon dupla szőrszálakat.) Pedig emlékszem, hogy a műtét előtt tettem ki a táskámból, egy ideig nem volt rá szükségem. Most mennék megint, lehet, hogy érdemes erre a pár hétre újat venni.

Most nézem vissza a múlt heti mentalistának nevezett műsort. Csányiról és az ügyvédekről különösen sok jót írtak ;), ő miattuk nézem meg.
- Sándor, mennyire hiszel ezekben a jelenségekben, amelyekről a műsorban szó van?
- Lehet őszintén egy élő műsorban? Hát nem. Inkább nem hiszek benne. Engem nem a valóság része érdekel, hanem a varázslat. Azt szeretném, ha elvarázsolnának.

Na engem is valami ilyesmi érdekel. Nem a beszélgetés, nem a csók, nem a szex, hanem az, ami közben bennem és benne (na nem Csányiban!) lejátszódik.

(Az ügyvédek szerepe is kiderült, mindjárt az elején: a jelenlétükkel igazolják, hogy látják a műsort. Egyébként, ha nincsenek a kritikák, eszembe nem jutott volna visszanézni.)

Update

Bűvész: Sándor, fülbevaló.
Csányi: Nem.
(a próbálkozó bűvész elképed)
Csányi: De igen. Vicceltem.