Utálom a rosszidőt, a légnyomást, a változást, az esőt, az ernyőt, a szelet, a sarat. A villámokat is utálom, mert mikor villámlik kint, villámlik itt belül is, meg nem mondom hol, a hasamban, a mellkasomban, a bal oldalon, meg a jobbon is, a gerincemben, az agyamban, néha a lábamban is, és az ujjaim remegnek, vagy zsibbadnak, szóval nem jó az ilyen idő. Ennék, innék, feküdnék, aludnék, ölelnék, bár ölelnének, csak ne érezzem. Csokit akarok, és sört, vitaminokat, és tünetmentességet! Nem akarok ordítani, de a fejem és a fogam is fááááááj.
Egyszer ki fog buggyanni.
Mackósan összekuporodnék, elbújnék a barlangomban, amíg kitisztul a vihar. Valaki az idegeimen ugrál.
Tudom, hogy holnap reggel jó lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése