2008. április 15., kedd
Szünetmentes tápoldat
Alkottam reggel egy új kifejezést: szünetmentes tápoldat. Olyan újítás ez, mint a gyors- és gépkocsi vezető. Folyamatosan, szünetmentesen tápolja a növényeket, vagy akármit, mint a magnézium meg a kálium a szivet.
Valami front közeleg, nagy nagy éghajlatváltozás, már előre jelzi a szervezetem. Globális lehülés? Nem a jégkorszak jön, hanem a koordinátáim változását érzem előre. Remeg az origóm. A napfonatból idegbajhullámok áradnak szét. Stresszelek, mikor nincs semmi okom a stresszre, varrom el a szálakat, építgetem a hidakat, magam előtt és után, hagyok utat vissza is. Sorra mondom a mantrám, hogy lesz vendégszobám, ha valaki friss északi levegőre vágyik. És titokban tudom, látom előre, amint megcélozzák az Adriát, én meg ott maradok a facér idegenbe.
Pedig szükségem lesz intellektuális társaságra, szellemi utánpótlásra, kulturkreatív tevékenységekre, bulikra, filmekre, könyvekre: életemhez szükséges szünetmentes tápoldatra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése