Zoknigyó

A párom kézimunkázta (a gyermek szerint építette) a zoknimanó által elnyűtt zoknikból.

Kedvenc HM-es hétfő-kedd zokniim is itt boldogultak meg újjá.

Vonat

Finnül a "juna vonit" értelmes, és vonattal kapcsolatos. Szokták emlegetni, akik hallottak róla.

Tegnap megkapta gyermekünk az első vonatos játékát. Csak úgy, mert volt a laptop vásárlásból ingyen tikettünk a játékboltba, és most lehetett levásárolni. Ilyet már rég akartunk venni, kapni az ikeában is, de még kicsi volt hozzá. Meg vaciláltunk rajta, hogy előbb építőkockát kapjon-e vagy duplo-t vagy valami mást. Hiába lány, a pónit, a hajvakarós barbibabát, és a helókittit egyhangúan leszavaztuk, remélem nem siklik ki a nemi öntudata, ha reál játékokkal fogjuk felnevelni. Legfeljebb majd ő is mensás lesz.

Szóval megvettük a vonatot, a párom megkérdezte, ugye nem baj, ha napközben összerakják és játszanak vele, és nem várják meg vele a fő vonatigazgatót, azaz engem, aki napközben a bányában csillézik. Persze, nem baj, összerakták. Kérdem telefonban, hogy egy kört ki lehet-e rakni belőle. Mondja, hogy nem, mert azok a kanyar ívek egyik ilyen, másik olyan irányba csatlakozik, a körhöz 8 egyforma darab kellene.

Jövök haza, és játszok a gyerekkel. A vonattal. Még jó, hogy a gyereket is érdekli valamennyire a vonat kereke, meg a mágnes rajta, így nem csak apa játszik vele. Bár időnként kiveszi a mozdonyt a gyerek szájából, és visszateszi a sinekre, mert hogy néz az ki, hogy a banános kocsi húzza a többit. És közben morgolódok, hogy hogy csinálhatják a sindarabok végét fixre, hogy nem lehet átfordítani, így most van 5 darab balos és 3 darab jobbos kanyarunk, ebből nem lesz soha kör. Pedig a körhöz 8 darabe egyforma, akár balos, akár jobbos kellene. Aztán ennyiben maradtunk, majd veszünk hozzá kiegészítő darabokat, és akkor nemcsak körünk, de nyolcasunk is lesz, meg váltónk, meg hidaink, meg vonatfordítók. És oda utaltatjuk a fizetésünket is. Csak a gyerek ne akarjon áttérni mégis a pónikra.

Mindez tegnap este volt, le is fotóztam az 5 balos és 3 jobbos kanyarból kirakható pályát.

Ma hív a párom, hogy a gyerek megoldotta a problémát. Addig addig rombolta és dobálta szét a sineket, hogy hirtelen nem tudta visszaépíteni az eredeti pályát, egyel több balos kanyarunk van, mint tegnap. Hát a gyerek varázsló, mert nekünk nem sikerült rájönni, hogy lehet azt a fa pöcköt (csap?) és a lyukat (horony?) egyik oldalról a másikra áttenni. Aztán kis vizsgálódás után rájött, hogy a sindarabok megfordíthatóak. Egyik oldalukon jobbos, másikon balos kanyar van.

Hurrá, mostantól végre tudunk kört csinálni, mert a gyerek megmutatta, hogy lehet az íveket átfordítani.

Én meg megyek és visszaadom minden diplomámat, és a mensa belépőkártyámat, és a friss mensás email címemet. Mert kreatív gondolkodásra nem tanít meg az iskola. Sem a magas IQ.

Szivárvány

Vajon mit árul el ez rólam?


De Bono írt könyvet Hat gondolkodó kalap címmel, szerinte a sárga az optimizmus színe (nap). Mikor a sárga sapka van a fejemen, a világot ragyogónak látom. Talán túlságosan is megbízok a világban? A módszer kreatív ötleteléshez is jó. (Barna nincs.)

Rákerestem, itt találtam valami érdekeset, ezt a klipet. A faszi mobiltelefon árus (?).

Csak jót 2.

Gondoltam írok valami jót: túrógombóc. Le is rajzolom:

Ha már elmentem multikulti gasztroblogba, megemlítem, hogy valahol lekvárral eszik, és papanas-nak hívják:

Román kollegámnak magyarázom, mi az a cottage cheese, de õ semmiféle sajtot nem eszik, de ez nem sajt, hanem valami elõtte, mikor a tej megalszik, ja jogurt, mondja, nem "jogurt", hanem aludttej, sleeping milk :), then becomes more thick, magyarázom, mire beugrik neki a papanas, elõbb mutatnom is kell hozzá googli képet a félbevágott gombócról, hát szép ez a nemzetköziség, ha a szalonnát ismeri, de a túrót nem akarja felfogni. De a fehérbab, abban egyetértünk, hogy jó. Malmozni fehérbab a tarkabab ellen szokott, holnap lerajzolom azt is. És én malmozok tovább, meg zabot hegyezek.

Szünetmentes tápoldat

Alkottam reggel egy új kifejezést: szünetmentes tápoldat. Olyan újítás ez, mint a gyors- és gépkocsi vezető. Folyamatosan, szünetmentesen tápolja a növényeket, vagy akármit, mint a magnézium meg a kálium a szivet.

Valami front közeleg, nagy nagy éghajlatváltozás, már előre jelzi a szervezetem. Globális lehülés? Nem a jégkorszak jön, hanem a koordinátáim változását érzem előre. Remeg az origóm. A napfonatból idegbajhullámok áradnak szét. Stresszelek, mikor nincs semmi okom a stresszre, varrom el a szálakat, építgetem a hidakat, magam előtt és után, hagyok utat vissza is. Sorra mondom a mantrám, hogy lesz vendégszobám, ha valaki friss északi levegőre vágyik. És titokban tudom, látom előre, amint megcélozzák az Adriát, én meg ott maradok a facér idegenbe.

Pedig szükségem lesz intellektuális társaságra, szellemi utánpótlásra, kulturkreatív tevékenységekre, bulikra, filmekre, könyvekre: életemhez szükséges szünetmentes tápoldatra.