A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekosztaly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekosztaly. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 26., hétfő

Nő a lányom, basszus

Pici kislányom megtanult kerékpározni. Ugyan még a kitámasztó pótkerekekkel, de már tudja tekerni a pedált. Nézem, ahogy teker az udvarban, csodálom, aztán megindul a lejtőn, és meg sem áll a szeméttároló épületéig, nekimegy a postaládáknak, és felborul. Basszus, fékezni is meg kell tanítani.

---

Pici lányom telefonál, telefonálást játszik a kiöregedett és nyugdíjazott Nokiával. Engem hív, hozzám beszél a telefonba. Idézem a párom:
- Betonddal beszélek?
- Apa dolgozol?
- Mikor jössz haza? Néhány óra múlva?
- Basszus.
- Szia.
És leteszi a telefont.

---

Most meg a betűket gyakoroltuk. A-betű, R-betű, P-betű. Milyen szó van P-vel? Palacsinta. Anya betű a konyha betűben süti a palacsinta betűt. Ha kész, megkenjük lekvárbetűvel, és betesszük a szájbetűnkbe. Aztán kerekre nevetjük magunkat, fekszünk a földön, úgy gurgulázunk. Basszus, a lányom ismeri a betűket.

---

Nem is olyan rég még cicizett, most meg már milyen nagy. És megeszi mind az ebédet.

2011. augusztus 9., kedd

Csibecsipsz

Csibe szereti a csipszet, de annyira, hogy felmászik a konyhaszekrényre, odakuporodik a sarokba, és kiszolgálja magát.

Máskor a csokit találja meg ugyanott, a felső szekrényben. Csupa cs. Csoda ez a csemete.

2011. május 15., vasárnap

Kezdõdik!

Kicsi lányom: Mit jelent az, hogy "aurinko paistaa"?
Párom: Azt, hogy süt a nap.
Kicsi lányom: Mit süt a nap?
Párom: A fákat, meg a virágokat, meg az egész világot.
Kicsi lányom: Miért?

2011. május 1., vasárnap

Mázolmány

Lányom pénteki mázolmánya látható alant. Kitaláljátok, mik ezek?


Igen, ezek fagyik. Pálcás jégkrémek. Mindenféle ízben. Napi betevőnk, mióta elolvadt a hó. Ő maga találta ki, festette, és nevezte el. Most éppen repülőt fest. Este 10-kor. Lehet rá haragudni érte?

2011. április 19., kedd

Alkot

Végre volt egy kis jó idő, kislányom mindjárt nekiállt alkotni. Teljesen belemerült.


Aztán boszik jöttek, virágvasárnap szalagokkal díszített barkát hoznak, verset mondanak, cserébe ajándékot várnak, mint nálunk a locsolók.

Jól összetaposták a művet.

2011. április 11., hétfő

Írni tanul

Lányom írni tanul. Azt mondja, apa, rajzolj egy A betût (á-nak mondja). Rajzolom. Megtanuljuk, hogy olyan, mint a létra (kicsit olyan is, mint a csúszda, meg a hinta oldala, azt már tud rajzolni). Aztán próbálja rajzolni. Mikor kiderül, hogy 3 féle a betû van, elkeseredik. A nagy A oké, az megy, de a kétféle kicsi nyomtatott (az egyik olyan, mint itt a betûkészletben, a másik olyan, mintha írott lenne) elkeseríti. Akkor rajzoljunk S betût, mint Sára. Az nehezebb. Rajzolom. Magától, hogy honnan szedte, nem tudom, két függõleges vonallal áthúzza. Esküszöm, nem beszéltem neki a pénzrõl. Aztán jön a 3-as. Na az egy turpis szám. 3-as lakásban lakunk, az órán a 3-asra mutat a mutató, mikor anya hazaér a finn óráról, és 3-an vagyunk a családban, szóval a 3 az jó szám. Magyarázom, olyan, mint egy félbevágott hóember. Ki lehet egészíteni kétlabdás hóemberré. Nehéz. Na de mikor rajzolom a 3-ast, megpróbálja azt is függõleges vonallal áthúzni, mint a "pénz betûnél". És Betond betû lett belõle. Felismeri, mondja "apa betû". 3-ast még nem tudunk rajzolni, de ha apa rajzol egy 3-ast, abból könnyen csinál "apa betût".

Egyébként talán mondtam, hogy "tökéletes" embereket rajzol: fejet, szemeket, szájat, 2 hosszú lábat, és lábfejeket. Általában 3-at rajzol egy lapra, szépen középre rendezve, sem nem kicsit, sem nem túl nagyot.

Kitaláltam, mi lesz a célom a következõ 5-10 évben. Felnevelni ezt a csöppséget. Azt hiszem jó terv a világvége túlélésére. (Tegnap megnéztem a 2012 c. filmet, és elég közelinek érzem azt a világvégét, de szerencsére a megérzéseim - pl. lottó számok - eléggé csalni szoktak.)

2011. április 8., péntek

A székre rajzol

Gyermekem összefirkálta a széket. De nem akárhogy, mert családot rajzolt rá. 3 alakot. Így rajzol emberkét a majdnem 2 éves. El is magyarázta, a kör a fej, a két függõleges a lábak, és az alsó körök a lábfejek. Szemet, szájat és hajat is rajzolt. Igazi balettáncosok (focisták). Most verjem el érte?

Ezt is õ rajzolta, a bekarikázott virágokat és felhõket leszámítva.

2011. március 25., péntek

Miki pólója

Egy hónapja voltak nálunk Mikiék. Ma megkérdi a pici lányom a feleségem: "Milyen színű pólója volt Mikinek?" A párom már nem emlékszik, visszakérdez. "Milyen?" Azt mondja: "Szürke. Olyan, mint a fa törzse." Vagy nagyon jól emlékszik, vagy jól blöfföl.

2011. február 9., szerda

Bújócskázunk

Kislányom megtanult bújócskázni. Nagyon élvezi, bár a játék lényegét még nem érti.

- Elbújtam, keress meg!
- Hová?
- Itt vagyok, és mutatja, hova bújt.

Igen, nem fair megkérdezni, hova bújt, de ha nem kérdem, akkor is elõszalad és megmutatja, nézd, apucika, itt vagyok. Vajon hogy lehetne ennek a csöppségnek megmutatni, hogy a bújócskázás lényege az elrejtõzés, a csendben maradás, az izgalom, hogy megtalálnak-e? Ezt, mármint az izgalom érzését hiába magyaráznám neki, ez az érzés, és a játék lényege elmondhatatlan.

Mint ahogy nagyon sok minden elmondhatatlan. Milyen filmet preferálok? Szavazzunk róla. Feliratosat, vagy hangalámondásost. Attól függ, errõl nem tudok szavazni. És ha már szavaztak róla, és 55% azt mondta magyarul beszélõ legyen a film, 45% azt mondta eredeti nyelven, akkor az nem azt jelenti, hogy innentõl a klubban csak és kizárólag magyar szinkronos filmeket vetítünk. Ha ragaszkodnánk az alapszabályhoz, amit demokratikusan meghoztunk, megdöntöttünk, akkor a magyar filmeket sem lenne szabad bemutatni, mert az nem szinkronizált. Itt mûködik a kevert stratégia, legjobb, ha 55%-ban szinkronizált, 45%-ban feliratos filmet vetítünk, vegyesen.

Fel kellene találni a gondolatátvitelt. Ja, felfedezték? Könyv az?

Jó lenne, ha az emberek tudnának írni, és mások tudnának olvasni, mert egyetlen százalékban, egyetlen értékben nem lehet elmondani mindent. Az, hogy 5% az infláció, vagy a GDP növekedés, nem jelenti azt, hogy az emberek elégedettebbek, hogy boldogabban élnek.

A tegnapi újságban fejtegeti egy olvasó, hogy a gazdaság bõvülésével, a növekedéssel van elfoglalva mindenki. A növekedés azt jelenti, hogy többet vásárolunk, többet költünk, ezt pedig csak hitelekbõl lehet, tehát a növekedés a hiteleink, az eladósodottságunk növekedésével jár. Ki jár vele jól? Az, akinek tartozunk.

Felelõsséggel tartozom a családomért, a gyermekeimért. Meg kell tanítanom nekik néhány alap dolgot. Hogy kell bújócskázni, hogy kell kerékpározni, hogy kell az életben boldogulni. És mi van akkor, ha nem tudom mindezt rendesen megfogalmazni, és unalmasabb lesz az elõadásom, mint az internetes videók, játékok, reklámok, meg a facebook? Na az pont a bújócska ellentettje. Hahó, itt vagyok!

Azok mind mind hitelbõl készültek..

2010. november 4., csütörtök

Perecet

Kicsi lányom pár napja azzal büszkített, hogy végig mondta a mondókát: "gyerekek, gyerekek szeretik a perecet, sósat, sósat, jó ropogósat."

Ma reggel meg folytatta, csak néztem: "aki vesz szomjas lesz."

Ugye értitek? Nem úgy folytatja, hogy "aki nem vesz éhes lesz", hanem úgy, hogy aki vesz, szomjas lesz. Azt hiszem érti a Pláza mozik büféjének stratégiáját. Aki a sós perecből vesz, tényleg szomjas lesz. Bár már a perec helyett kukorica van, de az még sósabb.

---

Most épp azt mondja: "indián vagyok, lovagoljunk!"

2010. október 17., vasárnap

Keresztbe (csuri)

Volt egy hülye játék, a keresztből egyenesbe. Ki kellett találni, mi a szabály, mikor keresztből egyenesbe vagy egyenesből keresztbe adtuk tovább a tokent (zsetont). Akkor jutott eszembe, mikor a lányom csuriba tette az ujjait (gyk: keresztbe, nem ér a nevem). Akkor, amikor felültünk a repülőre. Így is maradt neki egész héten, meg hétvégén, végig, míg végigjártuk a rokonokat. Kíváncsi vagyok, miután hazaértünk, elmúlik-e neki.


Egyik szomszédunkat úgy hívták, hogy Csuri (néni). Micsoda név! Szegény, mindig azt hittem, hogy nem ér a neve.

2010. szeptember 13., hétfő

Hagyományos és modern játszótér

Lauttasaarin (az egyik helsinki szigeten) a tengerparton van egy hatalmas fa mászóka, egy hajó, amin csúszdák, mászókák, meg mindenféle, ami a gyerekeknek érdekes. A mi másfélévesünk is imádna rá felmenni, de magas, szóval még csak felügyelettel. Ilyen és ehhez hasonló játszótér, még ha nem is ekkorák, sok van Finnországban. Ezek a hagyományos játszóterek, nekem nagyon tetszenek. Bár a mi gyerekkorunkban is ilyen lett volna a betonbunkerek, majomkenyérfák és vas mászókák helyett.

Hagyományos játszótér

Mellette építettek egy modern mászókát is, amin elég erõsen el kellett gondolkodnom, vajon hogyan másznak fel rá a gyerekek? Itt ez a kék az egyik mászós rész. Hiába, skandináv design, maximum arra jó, hogy a gyerek kreatívkodjon. Nem igen látok a tetejére mászni senkit.

Ez itt a mászóka része, elég érdekes formájú. A kicsinek túl nagy:

Érdemes megnézni, hogy a létra nem is igazán a csúszda, vagy mifene végéhez visz fel, hanem mellé, gyerek majom legyen a talpán aki tudja használni.

A csúszda is érdekes egy darab, olyan kinyomott hurka forma, aminek a tetejére ülve lehet lecsúszni, mint a régi bérházak lépcsõházi korlátján.

Ez meg a hinta. Az egy dolog, hogy a kötél alsó vége rögzítve van, és nem lehet vele korlátlanul kilengeni, de ráülni is elég érdekes.

Azt hiszem, a modern design megbukott. A gyerekek a hagyományos hajót választják.

2010. szeptember 12., vasárnap

Okosodik

A gyerek tovább okosodik. Ma kérdem tőle, mi ez, mondja vonat. Kérdem, hova megy a vonat? Mondja Kanizsára. Történetesen nekünk Kanizsán laknak rokonaink, kérdem tőle, ki lakik Kanizsán? Mondja a Tatika, és Mamika. Kérdem tőle még: és mikor érünk oda? Mondja: libaetetésre.

Imád rajzolni. Természetesen hintát. Eddig úgy rajzolta, hogy ide-oda húzogatta a ceruzát, olyan felhő féle elmosódott lendület a kép. Satirozás. Most már körbe körbe is tud rajzolni, például csigavonalat, karikát, meg violinkulcsot. Ha kérdem, mi az, azt mondja, hinta. Ja persze, mostanában a hintán nem csak lengeni szoktunk, be is szoktuk csavarni, élvezi, amikor kipörög. Na most azt rajzolja a körbekörbe.

Mondtam már? Megtanult bukfencezni. Elég sokat állt a feje tetején, terpeszben, két lába közt a feje. Innen indult, előbb oldalra dőlt el, aztán át a fején, majdnem rendes bukfenc. Csak az ágyon engedem neki, mert elég nagyot puffan. De azért bukfenc az.

Ismeri a színeket. A múlt héten tanulták anyukával a pirosat, kéket, zöldet. Mikor megjöttem a munkából, kérdem, milyen színűek a lufik? Azt mondja, lila, és mutatja. A többi színre nem emlékezett. Na azóta megy már a piros, a kék a zöld, és a narancs. Egyre pontosabban. De tegnap fagyit kapott, csokifagyit, azt nagyon szeretik, és egyszer csak megszólal: barna.

Mutatom, mondja, és áll fel a kisautó tetejére. Olyan kisautó, amin ülni lehet, és lábbal kökni magát előre. Elég veszélyes mutatvány, de skype-olunk, és a nagyszülőknek is mutatja. Azóta sokszor mondja, hogy mutatom. Kiszalad, behoz valamit, és megint mondja: mutatom.

Van egy beszélő-éneklő kutyánk. Mikor megnyomjuk a mancsát, azt mondja hei-hei (finn szia). Odamegy a kutyához, megfogja a mancsát, és integet vele.

2010. augusztus 28., szombat

Gyerekcipő gondok

Mesélek a gyerekcipő dilemmánkról. Mutatom is mindjárt.

A kis tündér megszületett, 7 hónaposan talpra állt, és 1 éves kora után elindult, neki is kellett venni kiscipőt. Mert az úgy illik. Hogy stabilan álljon a lába, hogy ne szúrja meg a kertben a gyökér, a játszótéren a kavics. Mennyit dilemmáztunk rajta, hogy milyet vegyünk? Legyen sarka, tartsa a bokáját, szellőzzön, jól is nézzen ki. Aztán a sok töprengés után bevásároltunk.


Jé, egy Pediped! Az meg ott egy Siesta! És egy Superfit! Meg egy Liliputi! És egy névtelen, B felirattal.

Előszöris puha talpú cipőt szerettünk volna, hogy természetes legyen neki benne járni. Ha botladozik is, ne csússzon a parkettán, ne fázzon meg a lába. S lett az ineternetről egy Liliputi, 4500 Ft körüli áron, a képen a narancssárga oroszolános. Nagyon aranyos cipőket árulnak, puhák, kényelmes a gyereknek, és szerette piszkálni az oroszlán farkát. Mostanában sok helyen árulnak ilyen puha talpú cipőt, a finn Jesper Juniorban is láttunk hasonlót. Kezdetben jó volt, bent a lakásban, de a gumirozás miatt nehezen tudtuk feladni (mindig nagyra ki kellett feszíteni a cipő száját), udvarra nem lehetett vele menni, mert koszolódik, meg vékony is. Mikor egyszer kimostuk, a bőr teljesen összerogyott, ronda lett, kár érte. A színét is eresztette, nem teljesítette az elvárásainkat. Elvileg még rámegy a lábára, de mint cipő, max a lakásban vagy a kocsiban tudnánk használni, az udvaron vagy közösségben nem.

A következő vásárlás Pediped volt, állítólag Madonna is ilyet ad a gyerekeire. Keményebb bőr talp, masszív, a gyerek szereti, van egy kis doboza, abban cipeli le és fel a lakásban. Ritkán adjuk rá, inkább ünneplő cipő, és nem való az udvarra, kár lenne leamortizálni. A képen barna, virágokkal, fekete talp résszel, fehér betéttel. Még rámegy, de nem igen hordtuk, alig volt használva, nincs kihasználva.

Aztán, mivel tavaszodott, vennünk kellett szandált. Vettünk mindjárt kettőt is. A Siestához én ragaszkodtam, mert az volt régen a megbízható (és drága) márka. 10000 Forint körüli árból mindjárt a vásárláskor kaptunk 10% törzsvásárlói kedvezményt. A képen a narancssárga szandál az. Nekem nagyon tetszik, sarkánál van anyag, ami tartja a bokáját, masszív, de valamiért a lányom azt szokta mondani, hogy elöl szúrja, talán amikor előre csúszik a lába, az ujja kibújik a lyukon. Jó, ha a szandálnak is van eleje, mert ha négykézláb mászik, nem a körmeit koptatja, hanem a cipő megvédi. A szandál oldalán a csatok feleslegesek, nem nő annyit a lány lába, hogy állítani kellene rajta. Gondolom, ez a feature növeli a cipő árát úgy 30%-kal. Most az a helyzet, hogy nem igen van a lábán, hül az idő, kint már kevés, bent meg nem kell, a szandált csak májustól augusztusig tudtuk használni, 10 ezer forint ennyi időre szerintem túlzás.

Főleg úgy, hogy van egy szinte pontosan ugyanolyan másik szandálunk is, ugyanabban a méretben, de Superfit márka. (Ez itt menő márka, tegnap is ilyet kerestünk neki zárt cipőben, az ára 50 Euro.) Azt hiszem leárazva vettük, mert megtetszett. A két szandál szinte biztos, hogy felesleges vásárlás volt. Többet volt rajta ez a kék-rózsaszín Superfit, mint a Siesta, a Siesta volt a felesleges pénzkidobás. A talpa tömör, masszív műanyag, nem az a strandpapucs anyag, bőrrel bélelt. Egy hibája van, vastag a pántja, máshol nem hajlik a tépőzár miatt, ha nő a gyerek lába, nem igen lehet lazábbra kötni. Ebben a Siesta jobb, annak vékonyabb a tépőzár alatt is a pántja. Ráadásul a tépőzár is gyengült, ez a cipő csak 1 gyereket bír ki. Májustól augusztusig. Most már kicsi, nyomja a lábujjait. Az ára valami 30 euro lehetett, akciósan.

Ragaszkodtam hozzá, hogy vegyünk egy zárt cipőt is, olyat ami az óvodás énekléses fényképemen látszik. A Citymarketben tavaszi kiárúsításkor láttam meg ezt az egyetlen darabot, és a kék színe ellenére megvettük, mert nem volt más színben, de puha volt és bőr. Na ez egy nagyon jó vétel volt, 10 Euro (eredeti ára kb 30), még akkor is, ha noname. Puha, jól tart, eléggé vastag az anyaga, hogy tavasszal is, ősszel is lehesen benne homokozni, stabilan megy benne, könnyű feladni, és nem veszi le a lábáról. Kezd kicsi lenni, és valami hasonlót szeretnék neki venni megint, de ahogy fent írtam, a Superfit 50 Euro volt, vásárlási utalvánnyal is 42, más márkában meg nem láttunk hasonlót.

Most így utólag belegondolva 5 pár, többnyire márkás, drága cipő volt, azonos méretűek (20), ami most megy a kukába, mert a gyerek lába fél év alatt két számot nőtt, kinőtte. Az egyik szandálon lehetett volna spórolni, meg a Liliputit kár volt megvenni, bár az jó volt bentre, de egy vastag zokni tapadókorongokkal a talpán is megtette volna, mert kivinni nem lehetett benne az udvarra. A kék zárt cipő, az bezzeg mindig jó volt, és az ára is kedvező.

Jön a tél, és cipő nélkül maradtunk. Gumicsizmánk van, az még jó, de kell majd egy bélelt csizma, és egy könnyebb, zárt cipő, talán bentre is megint egy szandál... Megint rengeteg pénz, és tavasszal az összes mehet megint a kukába. Jó lenne, ha lehetne kapni ilyen egyszezonos cipőket, hagyományosat, mindenféle csicsás márka nélkül, mert az én felnőtt cipőim is ennyibe kerülnek, de azok kibírnak 2-3-4 évet ezen az áron.

Valószínű, hogy mi szülők vagyunk olyan hülyék, hogy kiadjuk a cipőre a drága pénzt, mert a szemünk fényének mindent megadnánk, ezért tudják ilyen magasan tartani az árakat. És hiába gazdasági válság, hiába bányaomlás, a tél az csak közeledik, és szandálban nem mehetünk havat lapátolni. És a gyerek ujjából sem lehet levágni, hogy még beleférjen a cipőbe.

2010. augusztus 22., vasárnap

Tatika bújócskázik

A párom meséli, hogy tegnap skypeoltak a tatikával. Egyszercsak megszakadt a kapcsolat, és leállt a videó, és erre a lányunk azt mondta: Tatika elbújt. Épp hogy ezt mondta, megszólalt a lány: megszakadt.

Rengeteget beszél. Az előbb bejött a szobába egy méhecske, és mondta, hogy zümzüm. Aztán odament az ajtóhoz, és kizavarta: hess hess, aztán büszkén mondta, hogy zümzüm elment.

A legjobb mégis az volt, mikor tegnap reggel odabújt hozzám és azt mondta: apuci szeretlek.

2010. április 19., hétfő

Retró potyogós játék. Analóg

Ez annyira jó, elmesélem. A gyermek ül a szőnyegen, felfelé bámul, kis mutatóujját az ég felé tartja, és ha jönnek, szúr. Időnként ijedten becsukja a szemét, megtörli, aztán megint felnéz, feltartja az ujját, és szúr. Potyogós játékot játszunk.

Vannak azok a régi számítógépes játékok, vagy talán még inkább elektromos játékok, amin jobbra balra gombbal kell valami figurát, vagy tálat mozgatni, és a fentről lefelé potyogó dolgokat elkapni, pontosabban éppen az alá a banán alá kell kormányozni a majmot a szatyorral, amelyik épp most kerül a kosár magasságába. Ha nem kapod el, leesik, és egy életed elveszett.

Mennyit játszottunk mi ilyen bugyuta játékokkal, és legalább annyira élveztük, mint mások a doom-ot, meg a runescape-t. Pedig mozgási lehetőség csak jobbra-balra, és annyi, csak azt kellett tudni, milyen sorrendben potyognak.

Na most valami ilyet játszottunk a lánnyal, de történelem előtti időkből származó eszközökkel. Kiváncsi vagyok, ennyiből kitalálta-e valaki. Aki ott volt a szülinapon, annak persze könnyű, mert már akkor is játszottuk. Most jön a megoldás, ha akarod törni a fejed, ne olvass tovább.

Apuka áll az ágyon, és a gyerek feje fölött szappanbuborékot fúj. Egy fújásra 6-8 buborék száll lassan alá a gyerek feje fölött. A gyerek meg a buborékokra vadászik: feltartott ujjal kémlel, kivár, és szúr. Minden egyes eltalált buborék, minden egyes pukkanás kész örömünnep, kacagás. Persze megállni nem lehet, mert a buborékok egyre csak jönnek, és ha lankad a figyelme, a szőnyegen pukkan, nem a kezedben. Esetleg a szemébe fröccsen a szappan, akkor meg kell állni, törölni, indulhat a következő pálya. Megunhatatlan potyogós játék.

Ráadásul retró kivitelben.

2010. április 13., kedd

Kukuu

Kislányom ül az ablak előtt és nézi a villanyoszlop tetején magánéletet élő galambokat. Lenyűgözve figyel. Ha megkérdem, hol vannak a madarak, mutatja. Ha a párom mondja, mint mondanak, a lányom ismétel: ku-kuuu-ku. Édes.

2010. március 9., kedd

Kiscipők

Gyermekünk megkapta első igazi cipőit.
Puhatalpúak, és mivel nem tudtunk választani, kettőt vettünk (hehe, nem úgy, hogy bal meg jobb, hanem két párat), és nem bántuk meg. Az egyik pár Madonnalányánakisilyenvan kézzelvarrott Pediped, a másik tapadósbőrazalja puha Liliputi.

Mindkettőt itt vettük. Kár, hogy az, amit eredetileg rendeltünk, elfogyott, de az oroszlán nagyon bejött a kapirgászható farkával.

Vettem még egy hordozókendőt is (Nandu), mert az előzőt a kisasszony kinőtte, ez jóval erősebb anyag, még gyakoroljuk a felkötést. Nekem az oldalamon már sikerült, de a nagylány kiforogja magát belőle. Még nézni kell a jutubos videókat.

2010. február 21., vasárnap

Faútvonal és faútállomás

Gyermekünk megkapta elsõ vasútját, ami fából van, vagyis nem vasutat kapott, hanem fautat, és hozzá nem vasúti szerelvényt, hanem faútit, és klasz kis faútállomást. És lehet, hogy a masiniszta sem masiniszta, mert nincs a mozdonyban masina (gép), hanem fasiniszta, mert fafejû.

A báány az továbbra is báány.