Nő a lányom, basszus

Pici kislányom megtanult kerékpározni. Ugyan még a kitámasztó pótkerekekkel, de már tudja tekerni a pedált. Nézem, ahogy teker az udvarban, csodálom, aztán megindul a lejtőn, és meg sem áll a szeméttároló épületéig, nekimegy a postaládáknak, és felborul. Basszus, fékezni is meg kell tanítani.

---

Pici lányom telefonál, telefonálást játszik a kiöregedett és nyugdíjazott Nokiával. Engem hív, hozzám beszél a telefonba. Idézem a párom:

- Betonddal beszélek?

- Apa dolgozol?

- Mikor jössz haza? Néhány óra múlva?

- Basszus.

- Szia.

És leteszi a telefont.

---

Most meg a betűket gyakoroltuk. A-betű, R-betű, P-betű. Milyen szó van P-vel? Palacsinta. Anya betű a konyha betűben süti a palacsinta betűt. Ha kész, megkenjük lekvárbetűvel, és betesszük a szájbetűnkbe. Aztán kerekre nevetjük magunkat, fekszünk a földön, úgy gurgulázunk. Basszus, a lányom ismeri a betűket.

---

Nem is olyan rég még cicizett, most meg már milyen nagy. És megeszi mind az ebédet.