Versengés re gyűlölet

3 hete, szeptember 2-án írtam, hogy a nyáron aktívan foglalkoztatott a gyűlölet, sokat gondolkoztam a gyűlölet evolúcióján. Pontosabban arra kerestem a választ, Moon könyve alapján, hogy ha az állat nem gyűlöl, miért képes gyűlölni az ember? Miben vagyunk mi másak, s vajon a tudatosságunk okozza-e a gyűlölet létrejöttét, s mikor jelenhetett meg az evolúció során?

S hogy mik vannak, a gondolatom ma körbeért. Duplán. Mindjárt kifejtem.

Abban a bejegyzésben ugyan nem írtam, de gondolkoztam azon is, hogy a gyűlölet a versengéssel lehet rokon: gyűlölöm a másikat (tudjátok, írtam, a szőke herceget a fehér lovon a hosszú kardjával), mert vetélytársam a párkeresésben, mert mellette hátránnyal indulok, hiába a szép kocka agyam, ha a tojók a színes farktollak alapján választanak, s a génjeim nem tudom továbbörökíteni. Tehát versengünk a nőért, a szűkös erőforrásért (kaja), a munkahelyért, és ha a versenyben az adottságaink miatt alul maradunk (pl gyengécske izmok, löttyedt has, kevéske ész, vagy mert nem én gyertem a lottón), valamivel elő kell segítenünk a fennmaradást, áskálódunk, borsot törünk a szőke herceg lova betű orra alá, vagy befestjük a tehenét lilára. Mindig mindenben versengnünk kell - adódik a frusztráltság, a gyűlölet, a gyilkolás. Érthető? Tehát a versengés kiváltó oka lehet a gyűlöletnek. Nem magyarázza meg, miért alakult ki, mint ahogy a szerelmet és a vallások létrejöttét sem magyarázza meg. (A versengés gondolatára utaltam a két nappal későbbi Teo című szept 4-i bejegyzésben.)

S hogy mi ért körbe: Olvasom Dawkins Isteni téveszme c. könyvét, amiben a vallások létrejöttén gondolkodik, s megemlíti, hogy a gének versengenek egymással a fennmaradásért. Tehát a versengés nem csak az ember sajátja, megvan az állatvilágban is (írtam, mikor két gazella versenyt fut egymással, aki veszít, megeszi az oroszlán), sőt mi több, nem csak az egyedek versenyeznek, a génjeik is. Dawkins pedig az evolúcióval és a mémekkel foglalkozik, többek között ezekkel az eszközökkel keresi a választ rá, miért alakultak ki és maradtak fenn az istenek és a vallások. Az evolúcióról ír, benne a gének versengéséről, a vallásról, ami pedig azért jött létre, hogy a (halál-) félelmet (és a gyűlöletet) kordában tartsa. Jó kis adalék a korábbi gondolataim újraélesztéséhez.

A kérdés továbbra is nyitott: miért alakult ki, mikor az evolúció során, és miért maradt fenn a gyűlölet az emberben. És ha a cél megszabadulni a gyűlölettől, visszakerülni egy isteni/paradicsomi állapotba, vajon azzal jár-e, hogy elveszítjük a tudatosságot (ha a gyűlölet a tudattal együtt alakult ki, akkor a gyűlölet eltörléséhez meg kell szabadulnunk a tudatosságtól - vu vei, nem gondolkodom, avagy boldogok a lelki szegények). Azt hiszem a paradicsom unalmas lenne a számomra, ha nem gondolkodhatnék. Vagy a halál maga a paradicsom, mikor megszűnik a gondolkodás, vele a gyűlölet és a versengés (és a gének és mémek átörökítése) is.

---

Ha már szeptember elejénél járunk, hadd utaljak vissza a csalamádés bejegyzésre is (szept 5.): az egyik üveg eresztett, büdös erjedt hab folyt belőle, megrohadt, megdöglött, ma ki kellett dobni. Ez lett a pályafutása, vagy földi léte vége, visszatért övéihez, vissza a paradicsomba a káposzta, az uborka, a hagyma, a zöld paradicsom is, s már nem örökítődnek, nem versengenek, és nem gondolkodnak tovább, de emléke lelkemben és a blogban tovább él. Szientológus köszönéssel intsünk nekik pá-t, örüljünk együtt, jobb lesz neki ott, hamarosan mi is jövünk utánad, ó drága csalamádé betű.