Pince

Ha nem férsz el a lakásban, tele a szekrény, de szükséged van új dolgokra, általában nem kidobod a régi holmit, csak leviszed a pincébe. Vagy fel a padlásra. (Fordítva is igaz: ha tele a szekrény, sokszor észre sem veszed, vagy nem érzed igényét annak, hogy új dolgokat vásárolj. Ezért érdemes néha egy-egy doboz ruhát, könyvet, játékot kivinni a lakásból.)

A pince átmeneti tárolóként mûködik, bemenete a lakásban felgyûlt, ideiglenesen nem kellõ dolgok. Olyan dolgok ezek, amikor valamikor jó szolgálatot tettek, ruhák, amik egyszer jól álltak, könyvek, írások, levelek, amik sokat jelentettek, dolgok, amik hely hiányában nem férnek el, mint mondjuk a húskloffoló, mikor átállsz vegetáriánus diétára. Ezekhez a dolgokhoz érzelmileg kötõdsz, értéket tulajdonítasz nekik, nem dobnád egyenesen a szemétbe. Talán még egyszer kellhet, ki tudja, lehet visszaszoksz a húsra, vagy nyugdíjasan a kandalló elõtt mutogatnád, hogy lám, apád, nagyapád (vagy: a dédi) is volt fiatal, írt szerelmes leveleket (azok nincsenek meg, csak amiket válaszul kaptál, és reméled, hogy a tieidet is nézegeti valaki nyugdíjasan), te is gyûjtöttél bélyeget, fényképet, kisautót. Kinek fogod mutogatni? Fiaid már felnõttek, nekik késõ lenne udvarlási, bélyeggyûjtési tanácsot adni. Unokáidnak? Lesz elég elfoglaltságuk, ha nem a számítógép elõtt, akkor kint a grundon. Ezek a dolgok mégis csak próbaidõre kerülnek a pincébe, hogy kiderüljön, hátha hiányzik még valami, amit aztán vissza lehet hozni.

Hol van a pince kimenete? Hova kerülnek a pincébe levitt lomok? Általában egy rokonhoz vagy ismerõshöz, akinek épp szüksége van ilyenre. Ha nincs, akkor a szeretetszolgálat, vagy jön a lomtalanítás (még ott is kellhet valakinek), esetleg a kuka (és ott is kellhet valakinek). A kipakolt holmi helyét már újabbak vették át, nagyon ritkán került vissza bármi is a pincébõl.

Így járok én is. A költözésnél a könyveimet, ruháimat, edényeimet, leveleimet, lemezeimet, mindent, ami azt jelképezte, hogy vagyok (vagyok, mert vannak dolgaim, mint ahogy a Kisherceg is van, mert van neve, van bolygója, van kérdése, és van rókája), levittem a pincébe. Ennek még csak 4 hete, de már azon gondolkozom, jól tettem-e. Lehet, hogy jobb lett volna mindent egyenesen elajándékozni, vagy a kukába dobni? (Nem érzem nagy hiányukat, mert most is vannak dolgaim, amiket azóta szereztem, amik jelképezik, hogy vagyok.) Vajon valaha elõ fogom-e keresni azokat a dolgokat? Lesz-e ezeknek a dolgaimnak útja vissza a lakásomba? És ha lesz, hol és mikor?

Példaként ott van a nagy pszichológia könyvem. Azért vettem, hogy a vizsgákra fel tudjak készülni belõle. Ami azt jelenti, hogy nem csak elolvasom, de alá is húzom, széljegyzetelem, kiemelem, telefirkálom, post-it-tel teleragasztom, vagyis használom (a könyv boldogsága, ha használják, nemha a polcon áll bolti minõségben). Költözéskor arra gondoltam, majd a vizsgák elõtt megkeresem, elhozom magammal. De a reptérre rohanás közben nem találtam az elsõ 3-4 dobozban, többet meg nem volt idõm kibontani, könnyebb volt kölcsönkérni a szomszédtól, s most az õ könyvébõl olvasok, de ezt nem illik használni, vagyis nem úgy, ahogy szeretném, ebbe nem az én dolgom belefirkálni, és mivel a vizsgákon hamarosan túl leszek, valószínû ez a könyvem most már örökre a pincében marad.

Érdemes tehát a pincébe vitel elõtt válogatni. Mi az, ami valaha még kellhet? Mi az, amit biztosan nem fogsz már használni? Ezeket a dolgokat felesleges dobozolni, tárolni, érdemes hamar túladni rajtuk. Az érzelmi kötõdés 4 hét alatt elmúlik, addig is hiába foglalja a helyet. Utána meg érdemes átnézni, mi van a pincében, hátha a régebben levitt lomok között is van selejtezni való. Hogy legyen hely újabb adagnak, mikor a lakás újra megtelik.

És azon is érdemes elgondolkozni, ha a repülõre csak 20 kilós bõröndöt vihetsz, mi lenne benne.