Hallgatom Daniel Goleman (érzelmi intelligencia) és Richard Davidson (agykutató) párbeszédét, és érdekes felfedezést teszek. Azt mondják, az érzelmi intelligencia, pontosabban a boldogság összefüggést mutat a prefrontális kortex kiegyensúlyozott mûködésével.
Eszembe jut, hogy születéskor eltört a kulcscsontom és eldeformálódott a fejem (ezért hívtak kiskoromban ferdefejûnek), gondolom akkor elmozdulhatott valami az agyamban, és nesze, ilyen vagyok: mikor minden OK, nem aggódom sem anyagiakon, sem magányon, sem egészségen, sem nem számolom a pulzusom, szóval minden megvan a boldogsághoz, akkor szokták megkérdezni kollegáim, ismerõseim, hogy mi baj van, miért vagyok ilyen szomorú? Valami a boldogsághormonokkal lehet. Meg a prefrontális kortexszel. Talán ezért ilyen "magas" a homlokom is. (C) Home-lock :) Tibi barátom.
Zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése