Art (mint a boldogság forrása)

Az udvaron kb 60-70 cm magasan áll a hó, ne hagyjuk veszni a telet, gondoltam csinálok a lányomnak egy labirintust, a hóban kivágok 40-50 cm széles utakat (hogy én is elférhessek) és kis "szigeteket", persze ezek a szigetek inkább negatív szigetek, mélyedések, szobák a hóban, és közöttük a kitermelt hóból dombokat, alattuk alagutakat. Ehhez csináltam egy kis térképet, aztán annyira belejöttem a digitális festésbe, hogy végül valami mûalkotás-félét remekeltem. (Az alkotó folyamat is boldogságot okoz, a rajzolás is út a boldogsághoz.)


Arról nem is beszélve, hogy a gyerek is élvezni fogja a labirnust, a labirintus minden útja út lesz a gyerek boldogságához, na meg az apjáéhoz is, hogy lám, milyen nagyszerût alkottam a gyerek boldogságáért...

Evés = boldogság

Még valami ehhez az evés = boldogság témához. Tegnap annyira boldogan és elégedetten jöttem haza, és megvizsgáltam magam, mi okozta ezt a nagy boldogságot. Az biztos, hogy az egyik tényezõje az volt, hogy olyan finom indiait ebédeltem, hogy csak na, végre nem a munkahelyi finn ízesítésû szója vacak, hanem valami tényleg ízletes. Igaz, volt ott még egy biznisz approval, amit a projektünk kapott kínkeserves tesztelés után, és még nincs is teljesen vége, meg ott volt a reggeli örömhír, a református újsághoz semmi köze, hanem inkább a bõrgyógyászhoz, tudjátok, már mondtam. De az evés az ott volt, és tegnap este is boldog voltam, az tény, annyira, hogy türelmem is volt játszani egész este a nyafogós gyerekkel. Beteg lesz, piros az arca, és lerángatja magáról a zoknit. Úgy néz ki neki nem okoz az evés akkora nagy boldogságot, mert csak csokit meg fagyit, vagy leginkább csokifagyit enne, a bablevest alig ette, na de azért a fánk az lecsúszott, hál ég. Szegény gyerek már annyira kövér kezd lenni, hogy még a neuvola néni (védõnõ) is elégedetten csettintett legutóbb. Lám, õ is annak örül, ha esznek a gyerekek és kerekednek, ezért ilyen elhízott ez a mai társadalom, mert kialakult az a sztereotípia, ha valaki jól, él, boldog, akkor az jól eszik, és kövér. Lássátok meg, ott a jóléti társadaloman, ahol bevándorló mégsem lehet elnök leendõ királyunk bánatára, mennyi sok a hamburger, és mennyi sok a hamburger-testû dagadék. Attól a sok hamburgertõl hiszik olyan boldognak azokat a népeket a világ más tájain, hogy irigykednek is szegény éhezõ talibániak, hogy mérgükben odadobnak egy-egy kecskét fejni. Még azt is lássátok meg feleim szemthekkel, hogy a parlamentet (az otthonit) is egy Kövér ember kormányozza, mert a név kötelez, s a nemeseknek mind illik sokat enni, még a Kim Dzsongilnak is, pedig ott a nép az nagyon sovány.

A kormány is kerek, az univerzum is kerek -
a végtelen ûr gnosztikus jelképe
Update: jé, a tányér is kerek!

Utóirat: mai tanulmányaimból megtudtam, hogy az õsi tanok szerint a kerek (a kör) a végtelen és örök tér jelképe, ami a legtökéletesebb, ami elképzelhetõ, mert magában foglal mindent, s bár a végtelent hogy is lehetne egy véges és pici jelképpel jelölni, mégis arra jutottak az okosok, hogy a kör a legtökéletesebb jelképe a tökéletességnek, tehát a kerek arc, a kerek testfelépítés is csak a tökéletesség jele lehet, na ebben az irányban tökéletesen tudok elõre haladni, a boldogságot jelentõ úton, ha a mérleget kérditek.

Az út a boldogsághoz

Hogy én régen mennyit kerestem a boldogság titkát, pedig milyen kézzelfogható... A konyhában álltam és fõztem, és élveztem. És boldog voltam. Azon gondolkoztam, mennyire igaz, amit Moon szerzetes, az Egyesítõ egyház alapítója mond a könyvében: az egyik legnagyobb örömforrás, ha másoknak enni adsz. Ezek szerint a boldogság az evésben van, enni (csoki, buli, zabálás) magában is örömforrás, az enni adás a másik.

Aztán bevillant egy kifejezés: "a boldogsághoz vezetõ út". Ha a boldogság az evés, a hozzá tartozó út a száj lehet? Vagy - durvább - a tápcsatorna? Nem, inkább a fõzés, vagy a szakácskönyv. Mert az tett boldoggá, hogy 1) alkottam valamit a 2) családomnak, ami 3) jól sikerült és 4) még a gyerek is megette. És tényleg finom lett, mutatom.

Zsírban sült vitamin

(recept: F Nagy Angéla + anyukám, aki fejbõl mondta ugyanazt). Nézzétek azt a pici fánkot a tetején középtõl kicsit balra, Annababának sütöttem, na az volt a legfinomabb. (A villanytûzhelyen elég problémásnak tûnt megoldani, hogy az egyik felét kis lángon, a másik felét nagyon, de mikor kis láng kellett, csak lehúztam az olajat a fõzõlapról, mikor nagy, akkor visszatoltam, intelligens-e vagyok?)

Update: ma beszélgettünk kollegákkal is a boldogságról, és arra jutottunk, hogy nem csak az evés okoz örömet, az alkotás is. És a valahova tartozás is. És a közös élmény is. Meg még egy csomó más is.

Ui: A bejegyzést már többször átírtam, ahogy szoktam, ha nem tetszik, vagy ha nem azt a hatást váltja ki, amit szerettem volna. Nem akartam sem vallást szapulni, sem nem hasonlítani a gyomorhoz, s ha mégis ilyet okoztam volna, akkor bocs.

Négy

1) Megvan a 4 fal, a 4 kerék, a 4 gyerek, és 4 hónap próbaidő, ami azt jelenti, hogy van autó, lakás, család, munka... Mindenem megvan, boldog vagyok. (Megvan mind a 4 ujjam is :-)) S ezen az sem változtat, hogy ma reggel mínusz 4 fok volt, s holnapra hóvihart jósolnak.

2) Furcsa volt viszont látni a volt főnökeimet, akik most szinte beosztottjaim, de legalábbis partnereim (ügyfeleim) lettek. Azt hiszem, ők néztek nagyobbat. Erre most nem jut eszembe semmi négy. -- de, az agykocka. A fodros.

3) Viszont úgy tűnik, allergiás vagyok a laktózmentes tejre. Ennek sincs semmi köze a címhez.

- 4 -

4) Jut eszembe a négyről, tegnap felfedeztem saját magamnak a kockahasat. Most (is) leginkább hordóra vagy sörre hasonlít, mint a 7 hónapos terheseké (mutattam már ezt a régi képet?). Hogy csinálhatnék leggyorsabban kockahasat belőle? Úgy, hogy csinálok egy pólót, aminek a pocak részére (hehe, pólónak pocak része) rajzolok vagy nyomatok egy bűvöskockát (4x4-est természetesen), és felé írom: kocka has. Így:

Természetesen a kép csak illusztáció (made in hand a neten lopott anyagokból), használata előtt kérdezze meg gyermekorvosát, gyógyszemészét.

Betond kukaca

Végre végre! Megjött, itt van! Az Ovi Mail! Most már lehet nekem is saját ovis kukacom! Éljen a Mobile World Congress, mert nélküle ma biztos Ovi Mail nélkül maradtam volna. Az előnye? Rövid, csupán 3 betű a kukac után. Meg aztán megy a mobilomról is. És ha sokan regisztráltok, talán nem kell elmennem pizzát sütni. Legyen nektek is Ovi kukacotok! Aki leghamarabb levelet ír nekem az oviban, megjándékozom a legújabb tanácsommal. Ingyen. Reggel 4kor.

Ki a boldog?

Mikor felteszem a kérdést magamnak, vajon boldog vagyok-e, nem tudom, hogy válaszoljak. Félig üres a pohár, vagy félig tele? Ez az a boldogság? Az a nagy B betűs Boldogság? Mert igen, Boldog vagyok. Örülök, hogy élek, örülök, hogy süt a nap, hogy a fénye engem is elér, hozzám bújik vagy belém: melegít. De mikor lemegy a nap, s aludni kellene, egyedül, nem megy. Még mindig az éggel szeretkeznék.

Aurinko nousee 05.01. Aurinko laskee 21.52. Päivän pituus: 16 h 50 min.

Olyan ez az állapot, mint mikor az ember a lovát keresi. Hol a lovam? Ja itt ülök rajta.

Térkép nélkül

Aki térképpel indul, biztonságban tudja magát. Akinek mindegy, hová érkezik, annak nem kell térkép, nem téved el.

Térkép nélkül indultam tegnap, betettem azért a táskába, hogy ha nagyon eltévedek, kitaláljak, de nem akartam használni, el akartam veszni, veszteni magam, elveszteni az egész héten kísérõ démonokat, a tanulást, a munkát, a rosszidõt, mert végre kisütött a nap, és nem siettem haza, mert jó volt a tó közepén kifeküdni a stégre, hullámzott alattam a tó, nekem tenger, mellettem horgásztak, cseresznyéztem. Élveztem a pillanatot, a dolgok áramlását, a feltörõ dolgokat, a világ lüktetését. Jó volt. Imádom a természetet. Azt hiszem, ezért is vagyok itt. Boldog voltam, és nem érdekelt a fáradtság.

Boldog vagyok ma is. Megint repülök, imádom a repülést. Mikor nézem az emberek arcát, ki izgul, ki fél, ki van elõször, és ki az akit elönt a nyugalom, mikor nekilendülünk a kifutópályának. És a könyv, ott fenn van igazán kedvem és idõm olvasni, persze mikor a felhõk eltakarják a tájat, mert ha látszik alattam a táj, találgatom, hol vagyunk a térképen. (Jut eszembe a könyv: kimaradt a csomagból. Francba! Az ablak is nyitva maradt, a virágot is elfelejtettem meglocsolni, a repjegy is ott maradt az asztalon, de azt nyomtatok újat.) Néha lerajzolom a folyók kanyarját, a szigeteket, vagy tavakat, és utólag megkeresem, merre repültünk. Ha meg rázkódik a gép, macskaköves az út, átérzem azt a földöntúli energiát ami egy hajszálon lógat bennünnket. Meg a kozmikus sugárzást.

Mi lenne, ha a repülõk térkép nélkül repülnének?

Update: hazafele ismeretlen úton, Minsk, Lvov, és a tisza felett repültünk.

Maximális boldogság

A következő könyvre BZ tanárunk hívta fel a figyelmet, megfogott az amit az ajánlóban írtak:

"A maximalizálás a boldogtalansággal korrelál, de ez nem jelenti azt, hogy a maximalizálás okozza a boldogtalanságot, mivel a korreláció nem feltétlenül egyenlő egy okozati összefüggéssel. Mégis úgy gondolom, a maximumra törekvés jelentős szerepet játszik az emberek boldogtalanságában, és úgy vélem, hogy megtanulni elégedettnek lenni fontos lépés lehet, nem csak abban, hogy megbirkózzunk a világban lévő választási lehetőségekkel, de abban is, hogy élvezzük az életet."

Ezt a könyvet meg kell venni!

Boldogság vs. prefrontális kortex

Hallgatom Daniel Goleman (érzelmi intelligencia) és Richard Davidson (agykutató) párbeszédét, és érdekes felfedezést teszek. Azt mondják, az érzelmi intelligencia, pontosabban a boldogság összefüggést mutat a prefrontális kortex kiegyensúlyozott mûködésével.

Eszembe jut, hogy születéskor eltört a kulcscsontom és eldeformálódott a fejem (ezért hívtak kiskoromban ferdefejûnek), gondolom akkor elmozdulhatott valami az agyamban, és nesze, ilyen vagyok: mikor minden OK, nem aggódom sem anyagiakon, sem magányon, sem egészségen, sem nem számolom a pulzusom, szóval minden megvan a boldogsághoz, akkor szokták megkérdezni kollegáim, ismerõseim, hogy mi baj van, miért vagyok ilyen szomorú? Valami a boldogsághormonokkal lehet. Meg a prefrontális kortexszel. Talán ezért ilyen "magas" a homlokom is. (C) Home-lock :) Tibi barátom.

Zene

Kívánság

Aki jó egészséget szeretne, az "Jó egészséget!" kíván, mikor elköszön.

Sok Boldogságot!

Barbie csörögét süt

Hiába próbálja Kövi Sára eltéríteni a barbie képet kereső keves Kínai, meg a világ minden tájáról (bár nagyon szép barbit rajzolt, majdnem olyan szép, mint az Égből pottyant mesékben a szivárvánnyal ugrálókötelező Tündérilona) idetévedő olvasóimat, még mindig naponta 30-an jönnek akik ezt a képet keresik. Másik tendencia is látszik a statgép elemzésében: közeleg a farsang, egyre többen keresik a csöröge receptjét! Rajta, tessék kipróbálni, könnyű, és finom. Én is sütök, neki. Csak az a kérdés, mikor jön el...

Álmodozni jó!

Elárulom a szex-titkomat: álmomban James Bond voltam. :) (Hogy kell elpirulós simlit rajzolni? Olyat, amilyet skypében és msn-ben küld az ember a kedvesének?)

Ötlábú

Megkaptam életem első ötlábúját, csókolom mind az 5 nagyláb ujját, elmúlasztja szívem nagy (lá) búját. Nagyon köszönöm Kövi Sárának!
Nem az öt láb volt, ami nagyon megdobogtatta a szívem, hanem a kék szív! Hatalmas nagy szíve van. És csinos, és kívánnivaló. (és a haja lobog, és táncol)



Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

(PUF)