fogytam

úgy érzem egyre csak hízok (vagy hízom? mit hízok? alanyi vagy tárgyas? ikes vagy nem ikes?), mintha kerekedne a hasam (csak nem terhes ez a gyerek?), túl sokat eszem (vagy eszek?), de legalábbis úgy érzem, mert egyre feszül a császár után szépen összevart hasam, mintha a varratok, meg a seb szét akarna nyílni, és bújna ki belőlem valaki (vagy valami), mint az Alienben (ott volt?), vagy mint a viccben: hogy születik a kis kannibál? lerágja magáról az anyját. ja, a pillangó így születik (vagy nem?), bár nem az anyját eszi. minden relatív, belülről folyton rondának és sikertelennek érzem magam, meg boldogtalannak is, hogy kötődjünk a tegnapi posthoz. relatív mondom, mert a helyzet az, hogy a nadrágszíjamon vágni kellett a tavasszal egy lyukat, mert akkor tényleg, mérleggel igazoltan fogytam, akkor vettem a digitális skálát, mikor talán még az őszön két idétlen? nem idétlen, inkább vidám (miért gondolom azt, hogy aki folyton nevetgél, vidámkodik, az idétlen?) leány centivel akarta lemérni a has és csípő körfögatom, mondván azzal is lehet fogyókúrázni, nem is akkor volt, hanem akkor mikor nem volt barátnőm, de már kavarodik a múlt, most meg ez a lyukasztott derékszíj megint laza lett, lötyög, lecsúszik rólam a nadrág, annak ellenére, hogy a hasamat nagyobbnak érzem. nem baj, menjenek is csak lefele a kilók, legközelebb, ha otthon járok, a mérleget fogom elhozni, hogy tudjam esténként igazolni magamnak, hogy érdemes kevesebbet venni a svédasztalról (seisova pöytä), érdemes a maradék kenyeret nem betömni, hanem kidobni, vagy ahogy a szomszédasszonyom mutatta, akinél tegnap (nem tegnap, tegnapelőtt) lakásfestés utáni balkon-avató bulin voltam, lefagyasztani. de ha fogytam, miért nem érzem könnyebbnek magam? lehet, hogy ez is relatív, és a súlyomhoz mérten a hasam súlya, meg a túlsúly nem változik (felesleg / aktuális súly = állandó) (a súly elipszilonos?)

ma, hogy a hétvégi kalória lemenjen, elmentem kosarazni, nem az én sportom, kicsi vagyok, kicsit kerek is, de a labda is kerek, mégis szeretjük, szaladgáltam, dobáltam én is. hamar kifáradtam, le is ment valamicske, mert hazafele kedvem lett volna futni. futni, pedig ha tudnátok hol, és mit ettem?

tavaly nyáron kint jártam finnországban, akkor tudtam meg, hol van a helsinki egyetem, mert valami bandával, nem bandával, csak néhány ott tanuló fiatallal ott találkoztunk, a Mariankatun. Akkor feltűnt, hogy szemben a kijárattal, kicsit jobbra a sarkon áll egy, na mi is? a kedvenc pizzériám, Kotipizza. nem ezt a helyet tartottam eddig etalonnak, hanem a leppävaarai Sello emeletén levőt, mert ott dolgozik, vagy azt hiszem mondhatom, dolgozott Ali barátom, az algériai pizzaszakács, aki pizzatészta nyújtásban bajnok, 5 pizzalapot egy perc alatt az ideje, persze megfelelő méretűre és vastagságúra, ma mutatta a serleget, és a bekeretezett újságcikket. ez az az Ali, akit a fiaim is mindig kértek, Ali, dobd fel és pörgesd a tésztát, és dobta és pörgette. na de nem nekrológot írok, térjünk a lényegre, mert nektek ez a hosszú bevezető unalmas, nekem is lezsibbadtak már az ujjaim, ahogy írom. ali dolgozik abban a mariankatu-i kotipizzában, és mostantól odáig kell menni, ha valaki Ali-féle kotipizzát akar enni. kár, mert eddig itt volt a közelben.

mindenesetre ma sport után, hogy a mérleg ki ne akadjon negatív irányba, meglátogattam az új helyen, és szuper finom pizzát vacsoráztam. érdemes meglátogatni, ha valaki kijön az egyetemről, és éhes, nézzen jobbra 20 métert, és keresse Alit.

kicsit vissza még az elejére. hízást érzek, de fogyok. nappal zabálok, jó, kicsit mozgok is, mert a munkahely 2x35 perc gyalog, de sokszor csak 15 percet gyalogolok és 5-öt buszozok (de jó matek: 15 gy + 5 b = 35 gy, b = 4 gy), vagy máskor 10-et gyalogolok és 10-et buszozok (10 gy + 10 b = 35 gy, amiből b = 2.5 gy, ami ellentmond az előzőnek, a megoldáshoz ki kell lépni ebből a jelrendszerből, valamit biztosan nem vettem figyelembe). sóval, nem sóval, hanem szóval a zabálás - sport = fogyás, ezek szerint a sporttal többet égetek mint amit beviszek, ami szinte lehetetlen, merthogy annyira kevés ez a mozgás. valami más van, és az a valami csak az álmomban lehet, mert minden hajnalban arra ébredem (vagy ébredek?), hogy matracig át vagyok ázva, ki vagyok izzadva, ruhát kell cserélnem, matracot fordítani, pizsamát cserélni (azóta kettő van befogva, egy lefekvési és egy ébredési), még szerencse, hogy takaróm is, lepedőm is kettő, vagyis valami történik álmomban, amiről nem tudok, mikor felébredek, csak az úszómedencét látom, ami magyarázza a súlyvesztést. román kollegám szerint meleg van nálam. szerintem meg sportolok álmomban, konditerembe járok, szaunázok, vagy... ami a legjobb kondicionáló és keringésjavító, és társadalmilag is hasznos tevékenység, ... de nincs kivel, most még nincs, de hamarosan kijön, meglátogat, s helyre teszi a lelkem is, nem fogok ennyit süktelni.

és ha így haladok tovább, megint cserélhetem a ruhatárom. vagy ruhatáram?