2008. június 17., kedd

János

Ma itt jártak Jánosék. Kollegám az előzőt megelőző munkahelyemről. Itt éltek két évet. Akkor, mikor kijöttek, sokat beszélgettünk. Hogy itt élni jó. Erősen rábeszéltem őket a jövésre. S jöttek. Aztán két év után haza mentek, nagy volt a honvágy a barátok után. Hiába próbáltam lebeszélni őket. Hogy rossz lesz. Megbánják. És majd vissza akarnak jönni. És most, alig egy év után vissza akarnak jönni. És jönnek is. Most ismerkednek újra az országgal. Hétvégére jöttek. A leghosszabb nap, Juhannus az egyik legnagyobb ünnep itt. Azt az egy óra sötétedést tűz mellett virrasztják át, tánccal, zenével. Arra jöttek. Jó volt látni őket újra. Itt.

Eredetileg ez egy mondat volt. Kipróbáltam, milyen lenne, ha tennék pontokat. Tettem. Így marad.

Nincsenek megjegyzések: