Buszon

Buszon utazom. Nagy bõrönddel. Elhatároztam, hogy nem fizetek megint 46 EUR-t taxira, inkább megyek busszal és vonattal, 3.2 EUR-ért.

Érdekes itt a buszozás, gondoltam, elmesélem.

A buszok itt pontosan közlekednek. A menetrendjük, hogy melyik busz mikor ér a megállóba, ki van írva. A messzebbrõl jövõk néha 2-3 percet késnek, de azért lehet rájuk számítani. Annyira, hogy az interneten pontos útvonaltervezõ van, ami két pont között megmondja a legrövidebb utat.

Így néz ki a menetrend egy darabja:

  09:  05/110T 17/27  35/110Tm 41/5   49/27m
  10:  05/110T 19/35m 22/5     35/110 43/5 49/35V

Elején az óra, utána a perc, és hogy milyen busz indul akkor. A betûk azt jelzik, hogy a busz más útvonalon megy (K, T, V), vagy hogy alacsonypadlós (m). (Ma már szinte minden busz alacsonypadlós.) Praktikus, egész jól tömörít: 2db A4-es lapra ráfér egy forgalmasabb megálló menetrendje.

A buszmegállóban az emberek sorba állnak. Érkezési sorrendben szállnak a buszra. Még ha nem is mindenki áll be a sorba, nagyjából tudják, mikor, ki után szállhatnak fel (virtuális sor).

Ez érdekes, mert a finnek mindenhol sorakoznak, például a reptéren a beszálló kapunál. Akár másfél órával indulás elõtt képesek odaállni, és magukban dühöngenek (csak a rezgésükbõl látod), ha mások, nemfinnek odacsõdülnek, beállnak a pulthoz, eléjük. Ezt még szokniuk kell. Sõt, az autopálya lehajtónál is képesek türelmesen sorakozni még akkor is, ha a másik sáv is ugyanoda tart. A gyógyszertárban, bankban, hivatalokban sorszámmal oldják meg a sorakozást.

A buszt a megállóban le kell inteni, különben nem áll meg. Ez a leintés olyan, mint amikor valaki autót stoppol, kitartod a kezed, hogy a vezetõ jól lássa, hogy vele szeretnél utazni. (Ehhez persze az kell, hogy a busz elején jól láthatóan ki legyen írva a száma.) A hüvelykujjat nem kell hozzá feltartani, de este jobb, ha a buszjegy tokjával, az azon levõ fényvisszaverõ matricával jelzel, hogy biztos meglássa. Néha van, hogy két busz ér a megállóhoz, ilyenkor elég érdekes problém úgy jelezni, hogy az elsõ ne, csak a második álljon meg. Erre nincs egyezményes kézjel, és elõfordult, hogy a második busz meg sem állt. Egyébként elég, ha a sorban elsõ várakozó integet, de néha látni, hogy 3-4 ember is jelez, a bitonság kedvéért. A biztonság itt is fontos dolog. Fõleg, ha a következõ busz csak 30-40 perc múlva jön, kellemetlen lehet kivárni.

Érdekes, hogy nem csak a buszt, a villamost is le kell inteni. Ha nincs leszálló, és nem jelez senki, a villamos nem áll meg még a legforgalmasabb sétálóutcában (Aleksanterinkatu) sem. A vonat megáll, ott meg gombot kell nyomni, hogy az ajtó kinyíljon. A villamoson az ajtó becsukódik, ha az utasok beszálltak, de ha villamos még a megállóban áll, gombnyomással újra nyitható. Vagyis a hidegben nem hül ki a kocsi.

Ha megállt a busz, az elõre kialakult sorban szállnak fel az emberek. Kizárólag az elsõ ajtónál, ahol a buszvezetõ ellenõrzi a jegyeket. Egyszeri jegyet nála is lehet venni. A jegy ma már elektronikus, egy érintõkártya. Odatartod a ... géphez. Nem tudom milyen gép, talán jegyellenõrzõ automatának lehetne fordítani. Kétféle jegy típus van: bérlet és feltöltõs. Ha bérleted van, és érvényes, nem kell nyomnod semmit, a gép zöld lámpával jelez és sípol. Ha nincs bérleted, de van a kártyádon elõre feltöltött pénz, vehetsz egyszeri jegyet, ehhez a kártya odatartásakor gombot kell nyomni. 1-es gomb ha a városon belül utazol, 2-es, ha átmész másik városba (metropolitan, vagy régiós jegy). Az egyszeri jegy 60-80 percig érvényes, addig tetszõleges számú átszállásra is. Olyankor nem kell gombot nyomni, a zöld lámpa jelez, mintha bérleted lenne. A gond akkor van, ha valakinek egy városra szóló (pl. Espoo) bérlete van, és át akar menni a másikba (pl. Helsinki). Akkor nem elég mutatni a kártyát, zöld lámpa világít, de nyomni kell a gombot is, a 2-est, vagyis átmenõ jegyet kell venni. Nem kiegészítõ jegy, teljes árú régiós jegy árát vonják le. Ha nincs bérleted, sem pénz a kártyán, fizethetsz készpénzzel is. Ha az sincs, akkor a buszvezetõ megszánhat...

A buszon minden ülés mellett van leszállást jelzõ gomb, hogy kényelmesen idõben jelezhessenek, még egy kicsit se kelljen másokkal kommunikálni (legyenszivesjelezni, kérem). A busz elején van egy leszállást jelzõ lámpa, az jelzi, hogy a busz meg fog állni. A megállóban a vezetõ hátranéz, hogy melyik ajtót kell kinyitnia. Ilyenkor a legtöbb, amúgy kuka finn megszólal, és megköszöni az utat. Kiitos.

Ez olyan zsigerileg beivódott szokás a finnekben, mint ahogy régen, (az IL28-asokon) a sikeres leszállás után megtapsoltuk/ták a pilótát. Vagy mint a vastaps színház után, még ha pocsék is volt az elõadás.

Szülõk babakocsival ingyen utaznak, ezért (meg biztos a biztonság miatt is) nem ritka, hogy 5-6 éves gyereket is babakocsiban tolnak.

Annak idején mi is vettünk esernyõ formában összecsukható babakocsikat, de a fiaink már kétévesen sem ültek benne, szaladgáltak a buszon, mégis 4-5 éves korukig hordoztuk magunkkal, bérlet helyett. Utána autót vettünk inkább.

Ha valaki kerekesszékkel közlekedik, a buszvezetõ kiszáll, lehajtja a rámpát, és betolja az utast, majd amikor leszáll, akkor is lehajtja neki a rámpát.

Nem úgy, mint otthon: ha nem fér fel, akkor nem fér fel, sokszor a tolakodó utasok elõzik meg a kerekesszékest a tömött 16-oson. Aztán tekerhet fel a várba #gyalog".

Érdekes, hogy itt még soha nem láttam tömött buszt, mindig jut ülõhely, még a nagy bõrönddel is. Igaz, ma a babakocsis helyen ültem. Ha hiányzik a tömegközlekedés, haza utazom, mert nincs jobb, mint a 7es busz, vagy a 4es villamos.

Meg a ZöldPardon. Ma este!