2008. június 14., szombat

Jó nap

A mai nap éppen megfelelő arra
hogy a hangya holdra szálljon...

Olvastam valahol a héten a dalt, de nem tudtam honnan van, majd tegnap leesett, és olyan jó kedvem lett tőle, hogy na, mikor a gyerekeink kicsik voltak, ezt a mesét (tágaségen) nézték sokat, rongyosra a videószalagot.

Számba cukorkák repüljenek
a varázslat valósággá váljon!

Jutott a szövegről eszembe, mikor gyerek voltam, jó tanuló, jutalomból elmehettem a Parlamentbe úttörő karácsonyra. Rodolfó is szórakoztatott, és a műsor végén cukorkát dobált a legjobban tapsolóknak. Megtanított varázsolni vele: ha a szádba veszek, hamar eltűnik. Mint a kendő a kezéből. Na valami ilyen varázslat folytán tegnap elmúlt az idegesség.

Tényleg, tegnap jó napom volt. Na nem sütött(mi sütöttünk), hanem jó dolgok történtek: megtudtam, hogy augusztusban indul egy projekt, ahol d... manager leszek. Már nem kell izgulnom, mikor kapok és milyen munkát, addig lehet egy kicsit lazulni. Be is mentem a boltba venni két jobb farmert (farkut), és egy inget. Az a pár nadrág, amit hoztam magammal vagy túl ünnepélyes, és túlöltözök, ha egy inggel, nyakkendővel felveszem (rossz mimikri), vagy túl kopott. Az egyik farmer jó lesz ingekhez, hozzálehet felvenni zakót, a másik lazább, pólóval fogom hordani. Ja, mindkettő alacsony derekú, nem fognak végre lógni, mint tehénen.

Másik jó dolog, ami történt, hogy vendégeim voltak, most 15-en, grilleztünk, beszélgettünk. Nemzetközi társaság (porukka) volt, magyarok, erdélyiek, románok, finnek, beszéltünk finnül, angolul, románul (a társaság fele tudott) és magyarul. Jó érzés, hogy az embernek ennyi barátja összejön hirtelen. Ma kicsit más társaságban megint buli lesz, erkélyavató, frissen festett balkont és lakást megyünk felavatni. Utána este sörözésre hívtak Helsinkibe, mondja valaki, hogy nincs itt élet. Román kollegám szomorúan megjegyezte, mikor hazamentek, hogy "de jó nektek, itt van összetartás, bezzeg a Finnországban élő románok".

Ma főzőcsléztem, csirkepaprikás nokedlivel, csemegeuborkával, délután süteményt sütöttem: a világ legegyszerűbb mégis hálás süteményét.

Recept: vajas leveles tésztát (fagyasztott lapokat veszek) vékony csíkokra vágom, a háromfelé vágot virslit beletekerem, és 200 fokos sütőben kb fél óra alatt megsütöm. Ha sütés előtt kicsit várok, a tészta nem nyílik ki. A maradék tésztára sajtot reszeltem, vagyis reszelt sajtot vettem, azt tettem rá.

1 megjegyzés:

Kata írta...

Örülök a jó kedvednek, az új (ezek szerint már neked való) projektednek, a társasági életnek (milyen jó, hogy van!). Már gondolkoztam egy ideje, hogy mi vigasztalót lehet ilyenkor vajon írni, de akkor azt hiszem félretehetem a fejtörést. :)