LB27-re gyerekkoromban sokat jártam (JA, Poscher). Szerettem. A mostani stílus is OK, de a füvet még nem próbáltam. (Egyszer megkérdezett valaki, hogy itt finnországban vannak-e reggae kedvelõk, írtam naívan, hogy igen, s a következõ kérdésen meglepõdtem: honnan lehet füvet szerezni. Innen az elõítélet.) Nem is hiányzik, ha szól a zene, a lábam magától jár. Akkor nem kell hangulatjavító. Na jó, sör, cigi, mint tavaly a szigeten. Egyébként a reggae zene minden mennyiségben jöhet.
SKA. Madness. Igazából a Madnesst kedveltem, mikor egy szombat este a Petõfi rádióban hallottam az Új Ska és Próbababa címû SKA számokat a Ladánybenétõl. Szóval innen indul a LB27 fanságom. De a Madness volt a király, azzal az õrült tánccal amit a békásmegyeri gimnáziumban, meg a csillaghegyi pártházban a diszkóban táncoltak/tunk... Piros zokni, nadrágtartó, Martens cipõ. Valahova tartozni volt a jelszó, a DM-t nem szerettem, a rock zene kedvelõk teadélutánja kicsit alkoholmámorba veszett), de Madness fanként lehetett csocsózni, táncolni, és diszkó után jöttek a lányok, hogy járok-e már valakivel. Lehettem max 18 éves... A Madness maradt, tavaly élõben is láttam õket. Szar hangulatra elõveszem. Megvan az összes lemezük, bakeliten is a korábbiak. Aztán ha SKA szól, a lábam magától jár, legyen az régi GM49, vagy hogy is hívták azt a csillaghegyi zenekart? most PASO csinálja jól. Azt még akkor elárulom, hogy a SKA elõtt a Goombay Dance Band, meg a Boney M zenét hallgattam, apám ilyen lemezeket hozott, megalapozandó a jamaikai dallamokra tüzelõ szinapszisokat az agyamban.
Akkor Smetana. Öreg énektanárunk még a kórusba is beválogatott, alt voltam, õ próbálta a komoly zenét megszerettetni velünk. A Moldvával (meg Carmina Burana-val) sikerült: magyarázta, hogy itt születik a patak, itt szélesedik folyóvá, itt a folyóparton esküvõ van, amott meg temetés, végül hömpölyögve, éretten beletorkollik a - hova is? Elbába? - Nekem a tengerbe. Itt Helsinkiben a vasútállomáson van egy étterem, Vltava, elõtte fotóztam tegnap sok-sok kerékpárt, na az a Vltava azt jelenti Moldva. A folyó. Ha valami szép dallamosat akarok, romantika, vagy akár majdnem-sírni (a nagy fiúk nem sírnak), akkor Moldva a menü.
Ha valami pezsdítõt, vidámat, büszkét (hazaszeretet???) akarok, akkor Sibelius: Finlandia. Láttam, hallottam élõben, elsõ igazi komoly koncertem volt az Operában, énekeltem a szöveget magamban. Vannak finn kórusmûveim (Isänmaan toivot lemez), ugyanez a hatás. Valahogy otthon nincs ilyen egységes zenei felhozatal a hazafiságra. (Talán a mozgalmi indulók lehettek ilyenek? Vagy a sramli?)
Akkor legyen sramli. Vagy minden, ami elfér egy régimódi, hagyományos lakodalomban. A páros táncnak nincs párja. 3+2 Csipkés kombiné. Vagy Cirmos Kormos Gábor. Gyerekkorom vidámító dalai. Lehetett kacagni a szövegen, ma visszahallgatva az elõadásmódon. Meg lehet rajta elérzékenyülni...Volt egy kazettám, lehettem úgy 14, amin hasonló "slágerek" disznó szövegekkel. Egyik tegnap eszembe jutott, mikor J-t felülrõl eltalálta egy sirály: "A sirályok, a sirályok, rájuk gondolni se jó, akkor ...nak a fedélzetre mikor tiszta a hajó..." meg "Jártál-e már Jászberényben ...-e már jégszekrényben? Bunda bunda szõrös bunda ... megy az úton ... oldalba hej!" Ezt társaságban, mikor már a hangulat forr, lehet bevetni, elõtte bumeráng hatás és közszemérem botrány. Ennek egy késõi futára, nálam egy kategória Uhrin B, vagy Szalacsi. Meg a csengõzoli.
Próbálok nem puskázni Balettkától, mégis odapillantok, kiket lehetne még írni.
Tulli Lum. Värttinä koncert elõtt léptek fel, most már eltûntek, kiadtak egy lemezt, lív nyelven énekelt az énekesnõ, Julgi, vagy Jugli. Akkor azt mesélték a világban 15 lív maradt, õrzik még a nyelvet. A Tulli Lum számai gyerekkori népdal-emlékekbõl születtek. Az tetszett, ahogy a hegedût elektronikusan torzították, zengették, visszhangozták, volt egy szám, amiben szinte más nem is volt, a hegedûs pár aláfestõ ütemet (kontra) eltárolt a visszhangosítóba, arra megint rögzített valami dallamot, és utána rászólózott torzítottan, vonyítóan, nagyon mélyen megérintve. Olyankor, ha ilyen zenét hallok, borsózik a hátam, hangyák futkosnak rajtam, szeretem ezt az állapotot, csak magamban, nagy hangerõn. Majdnem-orgazmus, csak máshogy.
Finnek. Ultra Bra, J Karjalainen, Kemopetrol, Anssi Kela, Boomfunk MC... Mindben találok valami kellemeset. Megnyugtat? Ultra Bra búcsúkoncertjén ott voltunk az ex feleségemmel. Nem nagyon ismertük a számaikat, de a dallam, az ütem nekem ma is nagyon bejön. Ami utána lett, Skandinavian Music Group, nem olyan jó. Aztán a finn reggae: Soul Captain Band (Nopsajalka). Espooi könyvtárban hallottam elõszõr, megkérdeztem, ki ez, megvettem. Reggae ez is, tetszik. Errõl jut eszembe: Helsinkiben az Aleksi-n minden nap ott rapel, vagy igazán raggát énekel zenére pár fiatal.
Megvolt a hét? Ha nem, akkor, vagy ráadásnak a Petõfi Rádió és a ZP...
Dobnám tovább a labát... Maszat, Ric, Vera Linn, Sophie, Levena. Valaki olvas még? Ki kér labdát? R finn kolleganõm? Írsz blogot? Öcsém (Fancy?)?
Ui: Madness így reklámozta az egyik Hondát a filmjében.
Most táncolni lenne kedvem... Elmegyek helyette ebédelni. Furcsa finn szokás: 11-kor kezdõdik az ebéd.
2 megjegyzés:
Ric a labdát köszöni, s ír is valamit, amint lehet.
Most lattam meg, koszi a kituntetest, kedves vagy. Majd en is irok.
Megjegyzés küldése