Nem tudok elaludni. Zaklatott vagyok. A holnapi napot tervezem, s már most látom mennyi mindenre nem jut idő. (Nézem hogy mi volt ma ZP-ben, és mi lesz még a hétvégén. Youtube-on kárpótolom magam zeneileg.)
A repülés, az átállás hatalmas energiákat mozgat meg. Ott van az alap izgalom, és ott van a végtelen nyugalom, a felszálláskor, a felhők felett, a földet érés után. Jól esik, mert feltölt a forró nyár, a sötét, a zaj, az emberek, ismeretlen ismerősök, a város, a lüktetés. Erőt ad. Felpörget. Táncolni lenne kedvem. Vagy énekelni. Sárga Zsiguli.
Meglepően gyorsan fogy az idő, ez a 40-44 óra pillanatok alatt elmúlik. Nem jut mindenre. Pedig annyi mindent szeretnék! Nem is szeretnék, akarok! Hipp hopp, ott legyek, ahol akarom. Maradhatnék még pár napot?
És leginkább: jól esne egy csók, egy medve-ölelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése