2008. július 6., vasárnap

Kulcs

Ma éjjel fel kellett keltenem a szomszédasszonyomat. A férje alszik, mint a bunda, őt hiába hívom, nem veszi fel. A felesége nagyon kedves, rendes asszony, nyit ajtót, adja ki a kulcsom. Pedig, ha nem idegeskedem a kulcs miatt, nem is lett volna rá szükség, hogy magához vegye és hajnalok hajnalán kiadja.

Elindultam a városba, siettem a busz után, de miután becsaptam az ajtót, valamiért vissza kellett szaladnom. A bérletem a másik táskámban hagytam, azért. Nyitom az ajtót, a kulcsot valamilyen érthetetlen okból nem húztam ki a zárból, gondoltam, majd ha kijövök, és bezárom, majd kiveszem. Otthon, Magyarországon a zárat rá kell fordítani, miután bezárjuk az ajtót. Nem csak az alsó zárat, a fenti biztonságizárat, és a hevederzárat is. Időt spórolok vele, ha a kulcsot a zárban hagyom. Elő sem fordulhat, hogy a kulcs a lakásban, vagy érintetlen a zárban maradjon, mert még használni kell. De itt, csak becsapjuk az ajtót, és az úgy marad. Nem kell hozzá a kulcs. Na mikor bentmaradt a kulcs a zárban, szaladva vissza a bérletért, megtalálva azt szaladok vissza a lifthez, a lifttel le a földszintre, ki a buszhoz, a buszról a vonathoz, villamoshoz, be a Kaivopuisto parkba, be a Kaivohuone-ba, mérgelődöm, hogy 8 EUR a belépő, pedig ma koncert sincs, és a 2. pohár után kotorászom a zsebemet, fázva az udvaron, hol a kulcs, ja a kulcs a zárban maradt, mikor visszaszaladtam a bérletért.

Kreativitás. Mit lehet tenni? Elég biztonságos ország, senki nem jönne be a lakásba, a múltkor a harmadikon maradt valakinek a kulcsa a zárban, az is megmaradt. Keressünk valakit, akit ide lehetne kérni, jöjön be, vegye ki a kulcsot a zárból, vigye magával. Be is dobhatná az ajtón levő levélbedobó nyíláson, de akkor nem tudok bejönni, inkább vigye el, elkérem tőle, s akkor nem kell lakatost, vagy zárast hívni drága pénzen, hétvégi ügyeletben. Na de ki legyen az? Akkor jut eszembe, hogy a házunkban lakik egy magyar család, őket tudnám megkérni erre. Csörgetem, nem felel. A felesége még ébren, felveszi, a kulcsot a zárból kiveszi (huh, nem törtek be, a kulcs is megvan), magával viszi.

Hajnali fél három, hazahoznak, hívom, álmos hangon válaszol, sajnálom, mondom, köszönöm a segítséget, gondolkodom, mivel hálálhatom majd meg nekik.

A kapun símán bejutok. 9 után a kapu csak kulccsal nyitható, de épp egy hangos társaság távozik, látszik, hogy a házban randalíroztak: összetörték a bejáratnál levő névtáblát. Fura, ilyet még nem láttam. Buli volt a negyediken, hallom, ahogy pakolnak. Ha tudom, hogy a kapun ilyen simán bejutok, nem is kell megkérni a szomszédasszonyt, a kulcs meglett volna a zárban. Ha a hangos fiatalok ugyan be nem jöttek volna. Ha.

Ha a nagyanyám sárga lenne és kerekei lennének, ő lenne a villamos.

Nincsenek megjegyzések: