Nézegetem Henry Moore szobrait a neten, hogy érdemes-e elmenni megnézni a kiállítását. A belépõ 8 EUR, ennyiért olcsóbb helyen két sört vagy egy komplett ebédet kapok, vagy egy olcsó CD-t, videót.
Kicsit alaktalanok nekem a szobrai, írnám, amire azonnal le is torkolom magam: minden testnek, szobornak van alakja, ezek meg elég különlegesek, érdekesen formázottak, pont a formájuk az egyedi. Vajon érdemes-e elmenni, megnézni ennyi pénzért, amennyiért a nemzeti galériába is bejutunk megnézni a nemzet nagyjai kalevala-ihlette mûveit? Vajon okoz-e szellemi kielégülést és feltöltõdést legalább annyira, mint egy 8 EUR értékû étel, ital, vagy film okozhatna? Maximalizálni akarok, a maximum hatást, de mondhatnám: élvezetet kihozni a legkedvezõbb áron, a képlet MAX(élmény/ár). Lehet-e elõre megmondani, mennyire fogja a fantáziámat megmozgatni a kiállítás, vajon darabra hány szobrot tudnak bemutatni a galériában, vajon ha kijövök, nem fogom-e azt mondani, hogy na ennyi pénzért ez kár volt. Vajon vegyek-e inkább csipszet és dippet, és üljek le otthon mozizni? (Tegnap megpróbáltam, de nem sikerült letöltenem a filmet.) Szükségem van impulzusokra, külsõ hatásra, hogy jól érezzem magam. Miért is ne lehetne épp ez a kiállítás egy ilyen külsõ hatás? Miért ne meríthetnék ötletet, inspirációt, vagy éppen nyugalmat ebbõl a kiállításból? Egyáltalán, miért gondolkozom ezen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése