2008. augusztus 21., csütörtök

Interview

Hallgatom vissza az interjúkat, amit volt kollegákkal készítettem az agile vazelinről (bevezetés gyk), és jegyzetelem le, nem vagyok leíró, nem ebben van a komparatív előnyöm, hanem inkább a fülek nyolcésfél perces simogatásában, talán jobb lett volna kiadni bérmunkába, (aztán viszonozhattam volna a fülsimogatással).

A számok emberének, akik páncélba zárják a csillagokat: 43 perc 18 másodperc az első interjúból 5 órát tartott, 5 teljes oldal szimpla sortávolság 11p betűméret, ha kihúzom a szakdolgozat szabvány szerint, akkor 8 oldal is megvan, szép teljesítmény, de ezzel még nem mondtam semmi újat, és ha így folytatom, határidőre lesz 5 pontosan leírt interjúm, és 0 oldal szakdolgozatom, valami másodfajú változás kellene ide, ami egy csapás megoldja a gordiuszt.

Ekkor jön egy gondolat, hála random gondolatfoszlányok, hála türelmetlenség, hála munkavágy, és leírom, kerekedik belőle fél oldal mondanivaló, hasznos, ha mindezt hatvanszor - nyolcvanszor megismétlem, kész is vagyok a nagyjával, 4 nap, napi 20 féloldal, 10 aktív órával számolva óránként két ilyen kellene, számolgatom a jövőt, mint a tudós a csillagok pályáját, teljesíthető, csak közbe ne jöjjön valami, szerelem, vagy közös program.

Jut eszembe, a repjegyemet le kell mondani, el kell cserélni, mert beadják helyettem, ha elkészül, ha nem, nem is kell haza utazni, és az utazás is fél nap, az alatt is tudom írni, ha nem utazok.

Mondtam már, hogy utálok szakdolgozatot írni? De most flow van, és az más, érzem, most igazán csillog a szemem.

Velem szemben felirat: fasza gyerek vagyok, itt visszhangzik EM coach szurkolása is: utána annyit d*g6sz, amennyit. Tényleg, a vidám csapat összeszedett nekem jókívánságokat, azok is itt vannak előttem, hogy legyen erőm, energiám, csapjam pofon ezt a munkát, és lőn. Délutánra társas befolyásolást, facilitálást terveztem, lesz itt valaki, aki felügyel, ha rutin munka lenne a szakdolgozat, akkor ösztönözne, ha nem az, akkor majd visszafog, de biztosan feltült, vagy lemerít.

És még azt írom, hogy az blogol, aki valamitől szenved, hát milyen igaz (hacsak nem exhibicionista, vagy nem valami portékáját árulja, mert annak is a legjobb módja az e-business - ki gondolta volna 94-ben, hogy a legjobb e-business nem a honlapra pakolt "takaritsd ki az utcát az elefánttal" játék, hanem a blog lesz).

Nincsenek megjegyzések: