Most olvasom Goleman-t, azt írja Amerikában többet költenek eü kiadásokra mint Angilában, mégis több a diabetes, a magas vérnyomás és a rák elõfordulása. Azzal magyarázza, hogy az amerikaiak többet dolgoznak, gyengébb a szociális háló. Azt írja, az emberek attól félnek, hogy elveszítik a munkájukat, a biztosításukat (és az eü szolgáltatásokat), és hogy nem lesz elég megtakarításuk nyugdíjas éveikre, míg angliában a szociális juttatások olcsóbbak, vagy ingyenesek, nyugdíj is mindenkinek jár. Amerikában a munkán és a pénzen a hangsúly, Europában a kapcsolatokon.
"British and other European cultures place more importance on social connections than money. In Britain, for instance, every neighborhood has a pub, a place where neighbors go most nights to get together. By contrast, Americans disappear into their homes, doors locked."
Most csodálkozzak? Magyarországon szinte már csak akkor lehet bármit elintézni, ha van ismerõsöd. A másik fele én vagyok: akkor érzem jól magam, ha gyakran találkozunk a Karkeloban. Vagy a M-baariban. Mondjuk ma este....
(Egyébként a finnek kicsit keverik a dolgot: hétköznap elbújnak, hétvégén berúgnak.)
"Carnegie Mellon psychologist Sheldon Cohen has found the more personal relationships a person has, the more healthy they are"
A cikk végkicsengése: ha több a kocsma, ahol az emberek találkozhatnak, a társadalom egészségesebb. Mondtam én is: a malátában sok a vitamin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése