Kreatívkodok

Kreatív dolgokat művelek: írom a szakdogát, nem megy úgy, ahogy kellene, és lecsúszok az utolsó konzultációs lehetőségreől is, tekintve, hogy hétfőn kinyomtatva, bekötve be kellene adni... Helyette itt marhulok, bambulok, ugyan bújom a szakirodalmat, meg gépelem lefele az interjúkat, amiket a volt kollegákkal készítettem (nagyon tanulságos, nem csak szakmailag, de pszichológiailag is, eddig azt hittem a szem csillogása mindent elárul, de most, hogy hallgatom a beszédet, a szünetekből, dadogásból, elakadásból, hadarásból érzem, hogy mikor mond az illető fontosat, mikor ejti ki olyan ember nevét, akit utál - jut eszembe a régi film, ahol magnóra felvett asszociációs játékkal találták ki, hogy a kutyák milyen parancsszóra - rózsabimbó - ölnek, jaj, már megint a rózsa, vettem egy egész csomagot, nem csomag, minek is hívják, csokorral belőle, kedvenc virágom, reggel menni kell Ikeába venni vázát, mert most csak egy műanyag palackot vágtam el, olyat, amit nem váltanak vissza, mert itt a PET palack is betétdíjas) szóval kreatívkodtam magamnak egy gyors vázát, meg ha már maradt tegnapról kelt tészta lap, akkor betettem sülni, isteni illata van!, laposra nyújtottam, a tetejére túrót szórtam (otthonról hozott), meg cukrot rá, vaníliáscukorral is megszórtam, és anyu megylekvárjából csöppentettem rá, és olyan lett, mintt a pöttyös túrórudi, csak fordítva, vagy mint a pattanásos tinédzser. Na, csinálok mindent, csak a munka nem halad úgy, ahogy szeretném.

Tegnap este, meg ma reggel elolvastam Gladwelltől az Ösztönösen-t. Jó. Ösztönösen érzem, hogy jó lesz.