A szemében látom, mikor valami fontosat mond. Mikor valami olyat, ami számára kedves, vagy fontos, vagy utálatos. Csillog, vagy elhomályosul. Vagy földöntúli fényben úszik.
Az interjúkon is azt kerestem, mikor csillog az interjúalany szeme. Onnan tudtam, hogy megérkeztünk, ez az a téma, amiről mesélni tud, amiben otthon érzi magát, itt érdemes a mélyre ásni.
Nézem az olimpiát. A szemét figyelem itt is. Befutott a 4x400-as váltó, a közönség tombol, Vlasics felkészül, és a közönség tapsolásán átugorja a 205 cm-t. Újra ő jön, át kellene ugrani a 207-et. A szemén, és az edzője szemén látom a lemondást. És tudom: nem ugorja át. Vajon az edző honnan tudhatta? Neki Vlasics háttal állt. Megérezte. A szája lefelé görbült.
De a végére még megpróbálja, talán most. Igen, ennek sikerülnie kell. Nézzük együtt!
1 megjegyzés:
A szemek csillogasa, az ajkak rezgese, a kez mozdulata, amint elsiklik valami felett, vagy abbamarad az iv, amelyen indult es a szemek. Talan ez minden amit egymasrol valaha is tudni fogunk. Megis minden mozdulatban es minden tetkintetben egy egesz elet van megirva. Ha mar elegszer lattuk ezt az eletet, nem szamit, hogy hattal, vagy a masik szobabol atszurodo hangok kozott van jelen, valahogy felsejlik a homalybol es tudjuk, ez mar a mienk is.
Megjegyzés küldése