Tegnap kosarasokkal buliztunk. Megnéztük a finn-magyar meccset, hmm, az eredményt tudjátok, nem igen tudtunk szurkolni, mert mi magyarok nem tudtunk egymás mellé kerülni, ha végre elkezdtünk éljenezni, a finnek azonnal sokkal hangosabban, és elnyomtak bennünket. Azért volt egy lelkes piros pulcsis srác, aki minden finn büntetőnél bekiabált, hogy "elrontod", persze magyarul, honnan tudta volna szegény finn játékos, hogy arra kérjük, hagyja ki. A meccs után beültünk a VIP páholyba sörözni, itt volt a csapattal a két héttel ezelőtti államvizsám bizottságának az elnöke, aki még Várgesztesen 3 napig kosárlabda edzést (coaching) tanított, nem csak elméletben, gyakorlatban is (kemény könyökére még ma is emlékszik a fogam). Vele, meg az edzőkkel, na meg utána a játékosokkal kiegészülve beszéltük meg a meccset, és mentünk be a városba búfelejtésre. Jót buliztunk. Egy óra taxira várás, és a hotelükben vendégeskedés (meg kellett inni a finnek által ajándékozott sört) után félhét körül értem haza. Azt hiszem, betegre ittam magam, viszkis kólával, ha kifogyott a kezemben levő pohár, máris kaptam az újat. Emlékszem, táncoltam is két tele pohárral a kezemben, aztán jött mindig a "fenékig". Érdekes színfolt voltak ott a bárban, egy-két fejjel kilógtak a nép fölött. Ők a 190 felettiek társasága, az emberiség legmagasabb 2%-a. Ha hozzám beszéltek, le kellett hajolniuk.
Meccs után várnunk kellett rájuk, le is késtük a 10-re megbeszélt kocsmázást a Mollyban. Cserébe ott lehettünk az értékelésnél, hallottam, mit mond az edző az embereknek. Tanulságos. (Egyszer majd a meccs előttin is jó lenne ott lenni.)
Az eredménytől eltekintve jó meccs volt. És nagyon jó fejek a magyar kosarasok. A válogatott, akikkel találkozhattunk. Fel nézek rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése