2008. szeptember 3., szerda

Meglepetés

Főnököm kérdi, hogy áll a suli. Mondom leadtam, eredmény még semmi. Záróvizsga pénteken, ha minden jól megy. Kérdi, mi a téma. Agile transzformáció. Jó lenne, ha tartanék a témából, az összegyűjtött tapasztalatokból egy előadást a kollegáknak. Megepetés. Kezdem hasznosnak érezni magam. Addig, amíg nincs más feladatom.

Este meglepetés: kedvesem a szakdolgozat befejezésére ajándékot adott. Később is megajándékozott, és reggel is meglepett valami aprósággal. Épp akartam mondani, hogy ne igyunk előre a medve bőrére.

Kellemes élményekkel megpakolva megyek a gyárba. Rossz előérzet: fekete macska át. Nagyot dobban a szív, várom a VÉGE feliratot, mikor megcsörren a telefon: az új munkával kapcsolatos tréningre mikor tudok bemenni? Most. Bemegyek. Új munka? Meglep. Még jó, hogy értesítenek. Méghogy macska. Méghogy fekete.

Egy jó nap után nézem a leveleim: megjött a bírálat. Meglep az eredmény. Átmentem. Bejutottam a szóbelire!

Ébredezik bennem az oroszlán. Manu Chao-t hallgatok, és ugrálok.

A meglepetések meglepetésként érnek. Felkészülni nem lehet. Kérdés, hogy reagálunk rájuk. Kínomban kuncogok.

6 megjegyzés:

Vera Linn írta...

:)) gratula

Névtelen írta...

Na végre egy jó hír, aminek már te is örülni tudsz.Talán. Egyébként nem vagy pesszimista és/vagy hipochonder?

Gyula írta...

Hajrá!

Kata írta...

Örülök :)

Névtelen írta...

ugrvemiért kínodban?
kuncogni öröm:)

Sophie 21 írta...

Hehehehe -
Manu Chao - Az jó is ilyen helyzetekben!
Akkor most lesz összeomlás, vagy az elmarad, és csak a felépülés következik?