Kekszek

Van itthon mindenféle keksz. Sós, sótlan, édes, digestive, de ha jobban kotorászok, még csokis töltött is akad. Meg mindenféle egyéb nyammognivaló, pisztácia (úgy írja: pistachi, émmeg úgy olvastam tennap, h Pistabácsi), tökmag sózva és sótlan, héjas és héjatlan, van mogyoró, kesudió, még otthoni szotyi is, édességnek konyakmeggy, after eight (ezt utálom, de a párom szereti), tofifé (ma ettem életemben először), meg az a kókuszos golyó, mi is a neve? raffaello, és van pár darab túrórudi, sportszelet, meg balaton szelet. Boci csokiból három fajtát hoztam, feketét, nem is feketét, tarkát, vagyis tejcsokit, meg fehéret, ez igen finom, és jé, tarkát is, ennek meg a neve donatella. Nem, hanem csacsatella. Fehércsoki apró mákdarabokkal. Rágók is vannak, múmis, ey finn, meg szilikonos. Ez is finn. De nem szilikonos, te, hanem xilitolos, a nyírfából nyerít, nem nyerít, hanem nyerik, tisztíccsa a fogakat, meg minden. Minden igény ki van elégítve (ahogy H. Ford mondta, minden színbeli igényt kielégítünk, amennyiben a vevő feketét szeretne), elég csak gondolni egy ízt, lehet otthonit is, itthonit is, és máris jön a szádba. Mert ha az ember kívános, akkor csak kíván, és kap, mert ha nem kap, akkor kivan. Néha meg a sós uborka kell, vagy a csemege, itt úgy mondják suolakurkku, vagy maustekurkku. Tegnap például csalamádét csináltam magyar paprikával, káposztával, uborkával, mert az volt kívánva a papritás krimplihoz, ettem sokat, s aztán nagyon marcsa az ecet a gyomrom, nyeltem utána digestive kekszet, meg Krowka bocitejkaramellás cukorkát, természetesen, mert az is van itthon, hiába nem soroltam fel a listában, szeretem, Lidliben kapni. Talán ezért nem fogytam még ahhoz képest.

Ma bútort szereltem össze, ikeásat, meg főztem a maradék paprikáskrumpliból tejfölös krumplilevest, igen finom lett (hozzá főztem lantut, palsternakka-t, répát, miegyebet, és belekevertem, felhigítva az eredetit és tejfölt kevertem bele), megdícsértek, délután meg rétest alkottam, lett meggyes is, mert hiába küldött a kedvesem a boltba, hogy hozzak meggybefőttet, itt nem ismerik, az angolok is csak úgy hívják, hogy hitvány (savanyú) cseresznye, de ismerőstől kaptam kölcsön a túrós, káposztás és mákos rétesekért cserébe, elmentünk bejelenteni mennyire boldogok vagyunk, hogy jól is sikerültek a meggyes meg egyebes rétesek, s kreatívok vagyunk. Vagy produktívok. Manócskának is ízlett. (Ezt nem mondta, de nem is jött vissza.)