Reggel még intéztem valamit itthon. Kedvesem kávét fõzött, s míg megfürdött, töltöttem magamnak. Fél bögre forró vízbe (kb 75ml) egy kanál (szerintem ez a teáskanál, nem a legkisebb, hanem az egyel nagyobb) instant kávé por, és két ugyanilyen kanál cukor, ha nem keverem el, a cukor lent marad az alján, és egy lötty vanília (kis dobozban árulják, vaníliás tejszín vagy sûrû tej lehet, finom a kávéba, Flóra márka), meg egy kicsit nagyobb adag krémtejszín vagy kávétejszín kerül, ez az itthon elérhetõ legfinomabb kávéreceptem.
Közben ezt hallgatom. Nem akkor, mikor kávészünet volt, hanem most, mikor írom. Nem ezt a rövid verziót, hanem az egészet, lemezrõl. Tetszik (Don Johnson Big Band).
Kész a kávé, ülök a géphez, és bumm, a pohár borul, kávé be a gépbe. Új Lenovo azonnal elmegy kávészünetre, kikapcs. Kávé kicsorgat, a bal alsó sarka felé tartottam a gépet, ott folyt be is, ki is. Akku lehúz, visszarak, jé, a gép él, és indul.
Egy órát még leveleztem, kedvenc listámra írtam valami meghívót, aztán laptop szépen leállít, hogy a HDD vész esetén ép maradjon, be a táskába, indulok munkába. Nem is figyeltem, hogy milyen irányban állítottam a gépet a táskába. Pont úgy, hogy a kávé, ami még bennmaradt, a processzor felé folyhasson. Puff. Ezt nem tudtam, csak mikor beértem, a laptop nem indul.
Új a gép, gondolhatjátok mit éreztem, mikor a szervízes közli, hogy a javítás mennyi, ennyiért már komplett gépet is kapok. Alaplapcsere? Nem hagytam ott, hátha kiszárad. Na és a kolleganõ, mikor belefolyt a laptopjába a narancslé, és a gombok túl sticky-k (ragadós) lettek, utána küldött 2 pohár melegvizet, kicsorgatta, és hajszárítóval kiszárította, két óra múlva ment újra. Nekem ez nem jutott eszembe, de azt reméltem, hogy ha megint kicsorog, vagy kiszárad, beindul. És mire kaptam csere laptopot, és belenéztem kedvenc projektem leveleibe, s nyugtáztam, hogy ma nyugis napunk van, el is telt egy pár óra, és jé, az a K.v. gép megint beindult. Kicsit zörgött még a ventillátor, mintha sticky lenne, de megy. Óvatosan lementettem mindent USB-re, át a másik gépre, ki a CD-re (tessék mindig, minden nap mindent ARCHIVÁLNI), huh, lehet dolgozni. És a gépem is megjavult, csak tartott egy kis kávészünetet.
Igazából csak a finom reggeli kávémat sajnáltam, hogy elszúrtam. (Még mindig jobb mint leforrázni a hasam.)
Hogy mi van velem? Nem tudom, annyi minden történik, hogy szétszóródom. Listát kéne vezetni, hogy ne maradjon itthon a kulcsom, hogy archiváljak, hogy ne kávézzak a gép mellett, hogy ne töröljek quality centerbõl semmit, mert baj lesz. Lista lista hátán, hogy mit kell még elintézni szerdáig, s aztán mit kell hozni otthonról, mit mondok majd a konferencián, ami érdekes is, értelmes is, s mivel lepem meg a kedvesem. Sir Elton jön, de épp haza ugrunk családnézõbe azon a hét végén, és hétfõn koncert. Nem húzós ez így?
Mindennek az a fránya fekete macska az oka, aki tegnap ment keresztbe.
Ja, és a fenti recept az egyik legjobb lépés az idegbajhoz vezetõ úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése