Régen, mikor még földmunkából éltünk, a tél pihenõ idõ volt. Nyáron dolgoztunk mint állat a réten meg a földeken, õsszel betakarítottunk, és télen, mikor már a nap is rövidebb volt, pihentünk, mint a medvék. Szocializálódtunk, ezért téli álmot nem aludtunk, hanem ünnepekkel, családi együtléttel, kukorica morzsolással, házi munkával (szövés) telt a nap, vagy az este. Azért ez nem volt annyira kemény, mint tûzõ napon a földeken. Lazítás volt a tél.
Most fordítva van. Nyáron pihenünk, szabadságolunk, a munkahelyek kiürülnek, legalábbis itt Skandináviában. Összel meg elkezdõdik az iskola, a munka, és ahogy jön az év vége, az ünnepek, nem hogy elfogyna, de egyre nyomasztóbb és több lesz a feladat, a végén, karácsonykor robban. Mert nincs idõnk egymásra, nincs idõnk ajándékokra, nincs idõnk lazítani. Év végi zárás. Utolsó megrendelések. Az utolsó megrendelések kielégítése. Adóév végén elkölteni az elkölthetõket. Milyen jó lenne, ha az év végét a tavasz végére pakolnánk, akkor ebben a macis, lelassult idõszakban nem kellene ennyit stresszelni.
3 megjegyzés:
oho otlet. maris van egy IGEN szavazatod. habar nekem a tavasz sem leanyalom, de mindenkepp megfelelobb lenne ev vegenek, mint most.
Hát ez a bajom nekem is. Én is gondoltam már rá, hogy a pénzügyi év vége igazán lehetne pár hónappal odább. Meg legalább télen lehetne egy órával kevesebb naponta a kötelező munkaidő. Óraállítgatás helyett, mondjuk.
Hát mondom én, a legjobb ötletek meg bejegyzések a kommentekben születnek! Levena, a téli munkaidőcsökkentés bajnok ötlet!
Megjegyzés küldése