Kicsöngettek

Tegnap letelt a munkaidõ - persze mindennap letelik, de most ez arra vonatkozik (he: vonatozik), hogy amikor tegnap letelt a munkaidõm - épp telefonon beszéltem a párommal, mondom neki, hogy kicsöngettek, indulok haza. Nem haza, de a munkahelyrõl el. De milyen érdekes, hogy pont ez a szó jutott eszembe, kicsöngettek. Mert az iskolában csengetéssel jelezték az óra végét, és a textilgyárban is csengetés jelezte a mûszak végét, de azt is, mikor tûz volt, szóval figyelni kellett, mikor jön az a csengetés. De tegnap este nem volt tûz, és nem is csöngött semmi, csak úgy mondom, jelképesen, metaforázva, hogy kicsöngettek, letelt, lehet menni haza.
Még ha nem is haza mentem, nem is a finn-magyar kézi meccsre, ahol símán vertük az esélytelenebbet, megbosszulandó (?) a kosarasok vereségét - jut eszembe, a kosarasoktól, ponsoabban a gyúrótól kaptam egy izotónikus italport, nem egyet, hanem egy dobozzal, és mikor a lépésszámlálóval az oldalamon lépegetek haza, meg munkába, meg munka közben ügyintézni, napi 10-15 ezer lépés jön össze, hogy megizzadok bele még a fagyban is, akkor szoktam abból az izotóniás italból inni - hanem innen el.
Azt gondoltam, már kicsöngettem, akarom mondani, már kiköltöztem a lakásból, amit eddig béreltem, de még mindig, még a tegnapi sokadik kiköltözés után is vissza kell még menni, elhozni ezt azt. Tegnap mentem kipakolni végleg, de amit véglegesnek gondolok, az sokszor még utána is folyamatban van, mint ez a kipakolás. A személyes dolgaim már két hónapja, a maradék ruhák, konyha, iratok két hete, a bútorok a héten kiköltöztek, és még így is vagy egy autónyi cuccot pakoltam össze, számítógép dobozik, digibox, internetmodem, kábelek, függönyök, mûanyag poharak, egy egész szekrényre való gyógyszer atomtámadás esetére, egyebek. És mivel ez olyan papirbarát ország, naponta érkezik 2-3 ingyenes újság, meg hozzá sok reklámújság, fõleg így karácsony elõtt a sok vacak játékkal szépen kiszínezett katalógusban kedvcsinálónak, volt egy rakás kidobni való újságom, egymásra raktam a liftben - jut eszembe a liftrõl, csöngettem a liftbõl kifele, de komolyan, mindjárt elmesélem - szóval az újságok egyetlen halomban 140 cm magasra értek, a liftben az elsõ emelet gombjáig, többet kellett fordulnom, mire kihordtam a papírgyûjtõ kukába, már meséltem, itt szelektív hulladékgyûjtés van. Azon még elgondolkodtam, hogy az energiába, vagy a visszaváltós papír kukába dobjam-e, mert nem volt világos. Sötét volt, este fél négy (!) után már sötét van.
De jó lett volna egy szánkó, amivel a kuka tárolóig elhúztam volna azt a sok újságot, mint annak idején, mikor a lakótelepen jártunk lakásról lakásra becsöngetve, kicsöngetve a lakókat, hogy adakozzanak, az iskolában újságpapírgyûjtés van. Egyszer le is fotóztuk, ahogy egy gyerek fürdetõ kádat (a húgom fürdetõkádja volt) telepakoltunk újsággal. Na kábé annyi újság volt ez is tegnap. Mondtam a liftet, visszatérek rá, ha szabad, mert az érdekes még most jön, és elmondom mindjárt, hogy csöngettem ki a liftszerelõket. Vittem le még ezt azt, az asztalt meg a négy széket egyelõre a pincébe dugtam, mert nincs rá kereslet, hiába adom ingyen, E*, aki a házunkban lakik is gondolkozott erõsen, hogy ingyen elfogadja-e, ha neki nem kell, akkor megy ki az energia kukába, a monitorért meg talán eljönnek ma. S akkor kevesebb a még el nem költözött holmi.
A liftben levittem a 4 széket meg a monitort meg a szõnyeget, na ezt megkapta E*, náluk sok a gyerek, meg hangosak is, azon jót verekedhetnek majd az apjukkal. Lent rányitom a liftajtót egy párra, és a lift se le se fel elakadt, a lámpa nem világít. Bemegyek a liftbe, az ajtó nem csukódik, mit lehet tenni, nyomom a csöngõt, hallom, amint a liften kívül valami csöng, heh, kicsöngetek. És csöngetésemre 20 perc alatt kiér a szervíz, heh, kicsöngettem õket az odújukból. Ha ezt tudom, akkor nem szenvedek, mert így kézben vittem le az asztalt az 5. emeletrõl, kiizzadtam, kifáradtam, kellett is utána bekeverni egy adag izotóníás iltalt. De nehéz leírni, mondhatnám ezentúl úgy, hogy izotonik. Amúgy ízlik is az izotoniás izzadtság íze.
Tegnap volt az utolsó vacsora a lakásban, 1 széken én, középütt, mellettem 3 üres szék, egyiken monitor. Finom volt. Aztán még kitakarítottam, félig, ahogy szoktam, felmosni még nem volt erõm, mert elfáradtam az asztal cipelésben. Szóval sokadik kiköltözés után ma ott járt a fõbérlõ, a frissen leszakított polcot nem látta, nem említette, mert mikor a felsõ szekrénybõl valamit le akartam venni, ráléptem az alsó polcra, amibõl egy óriásharapásnyi kiszakadt, de visszanyomkodtam, és alig látszik, csak ha valaki majd újra rálép, kiderül. Ne mondjátok el nekik! Átvették a lakást, szóval ma végleg el kell hagynom.
Ma még befejezem a porszívózást, felmosok, újra kipakolok (a porszívót, tisztítószereket és eszközöket, meg a megmaradt üresüvegeket és konzerves üvegeket - érdekes, az üvegekre nincs küöln kuka, azt messzire kell vinni központi üveg lerakóhelyre), és talán már végleg kiköltözök, bár a pincében még tárolom azt a masszív fa asztalt meg a négy széket, hátha valaki elviszi.

Eladó!

És csak remélem, hogy a lift ma már mûködik. Ma munka után ott folytatom a munkát, ha itt kicsöngettek.

Jut eszembe hívom az öcsém, ritkán beszélünk, de hamar le kell raknia, mert kicsöngettek, s nála akkor kezdõdik a munka.