Leves semmibõl

Itthon vagyok dögrováson, jó lenne ha küldenétek energiákat, mert a szintem lejjebb ment. Borotválkozni sem volt kedvem. De azért enni köll, valamit fõztem, pedig nem is volt itthon semmi, amolyan kõleves volt ez is. Csirkehús volt egy darab (fél mell), 1 darab húsleveskockával, tenyérnyi káposztával, fél lilahagymával (ne nevess, nem volt fehér, vagy vörös hagyma, egyébként finnül a fokhagyma neve fehérhagyma - valkosipuli) és egy negyed darab lanntuval (ez valami fehér gyökér, de nem fehérrépa, sem zeller, sem karalábé, talán marharépa lehet) tettem fel fõni, meg mikor már félig megfõtt, másfél szál répát és két virágnyi brokkolit dobtam bele, a végén levestésztát. Jutott is eszembe, hogy a finneknél levestésztát sem kapni. Hozós listára felírni a túró, dió, mák, szalonna mellé. Amilyen összevissza leves volt ez, annyira meglepett az íze, meg nem montam volna, hogy nem rendes alapanyagokból készült. Alternatív megoldás ha nincs itthon gyökér. Amúgy nagyon ritka a fehérrépa, csak a zöldjét használják.

Utána új receptet próbáltam, rizseshúst, mivel nem találtam a Horváth Ilonában, rögtönöztem, úgy kezdtem, mint a brassóit, apróra vágott csirkemell megpirít, fél leveskockával tovább párol, fél lilahagymát vágtam bele meg egy negyed tv paprikát, mikor megpuhult, összekevertem a majdnem kész rizzsel és összepároltam. Tetejére reszelt sajt, hozzá csalamádé volt. Finom.

Jutott eszembe egy kérdés, hol lehet kapni édesítõszer mentes csalamádét? Manapság mindent szorbitollal, vagy szacharinnal készítenek. Nekem olyan csalamádé kellene, ami cukorral készül. Meg olyan savanyú káposzta, amibe nem tesznek savanyító szert, hanem az eredeti, sóval készült. És hol kapni olyan pirospaprikát, lehetõleg kalocsait, valami díszesebb csomagolásban, amiben nincs import kínai szar?

Elképzelem, amint Kathi Attila nem a pocsék áruk ellen, hanem a jó minõségû termékekért harcol. Jó lenne egy kiváló áruk fóruma, vagy tiszta hazai termék védjegy, ami kijelöli, mely termékek biztonságosak, nem tartalmaznak kínai vacakot, usa génkezelt szóját meg kukoricát, meg spanyol koszt, meg ír sertésmájat..., ami otthoni éghajlaton termett, amihez az otthoni génállományom az évszázadok alatt hozzászokott. Mint ahogy van ilyen "jó hazai" megjelölés a finn termékeken is.