Kávé faktoranalízis

Van egy kotyogós kávéfőzőm, azzal a szándékkal vettem a Vasedényben (még van), hogy majd főzök magamnak igazi anyuféle kávét. Olyat akkor csinál, amikor összejön a nagy család, körbe kérdez, ki kér kávét, és milyet, mert van, akinek megfelel a forró vízbe áztatott, de jobb, ha frissen lefőzi, én azt szeretem, jó erős. Életben tart, de ezt talán már meséltem.

A család már nem jár annyira össze, a 24-23-23 éves gyerekeket nehéz összeszedni apás hétvégére, hát még az unokatesókat, de azért az anyunál lefőtt kávé bennem továbbra is a családi összetartozás élményét hozza elő.

Szombat van, ma hosszan lustálkodtam (nem is, csak az ágyban olvastam el a bibliát és a napi tanfolyami anyagot), s arra jutottam, hogy ma itthon töltődöm. Holnap apák napja, megérdemlem, hogy törődjek magammal is egy kicsit (kellene egy új nadrág). Vettem szusit, az ebéd megoldott, főzni ma nem kell, bepakoltam a mosógépet és a mosogatógépet, ezek csendesen duruzsolnak, s még mindig csak fél 11. Mihez kezdjek? Valami hiányzik. A család. A kávé.

Akkor eszembe jutott a kotyogós kávéfőző. Rendszeresen próbálkozok vele, de hiába, nem főz jó kávét. Nem tudom, mi a titka, a nyitja, miért nem tudok rájönni, elvileg ugyanazt csinálom, ahogy anyu is, mégis ami kijön belőle valami áttetsző híg lötty, olyan, mint a finnek átfolyatott kávéja, mégsem ugyanaz, a finn kávé legalább savanyú (nem biztos, hogy savanyú, de van valami íze), ez a magyaros kotyogós lötty viszont ízetlen is, erőtlen is. Az otthon főtt kávé állaga mint a tej, viszkózus, itt ami nekem eddig lejött víz vagy tea állagú, könnyen folyós.

Akkor itt az ideje, hogy bevessem a mérnöki tudományt, és faktoranalizáljam, miért nem sikerül.

Összeszedtem a tényezőket. 1) A kávéfőző ugyanaz, bolti, mint amit sokan mások is használnak boldogan. Lehet ez a darab hibás, de semmi jelét nem mutatja, sima buta tartály, benne tölcséres kávétartó, csavaros menet gumival szigetel, a tetején meg egy buta mechanikus kotyogó fej. Sérülésnek nyoma nincs. 2) A kávé, amit használok ugyanaz, bolti, magyar módon őrölt és pörkölt otthon boltban vett Karaván. Próbáltam már finn kávéval, drága ajándék kávéval, egyik sem lett jobb. Nem a kávé miatt lehet a végeredmény pocsék. 3) Víz. A finn víz más, mint otthon, lágyabb, kevesebb benne a vas és a kálcium, ez lehet az egyik tényező. Tehetnék a vízbe kalcium sandoz-t, hogy elrontsam, de nem biztos, hogy ez segít. Máshol nincs baj a finn vízzel, a kávézókban és kapszulás gépeken ezzel a finn csapvízzel is jó kávékat tudnak csinálni. A negyedik tényező 4) a kávé mennyisége a kávéfőzőben. Ha túl keveset rakok bele ízetlen. Ha túl megtömöm, nem biztos, hogy átjut rajta a gőz, a nagy nyomás alagutat képez benne, amin úgy szalad át, mint a gőzös a csurgói kanyarban a híd alatt. (Gyerekkori emlék: Kaposváron mindig lecserélték a villanymozdonyt gőzösre, s csapattuk az arcunkba a füstöt mindaddig, míg a hugunk megszületett, mert utána Trabanttal jártunk vagy farmotoros Skodával). Hoppá a gőz, annak nyomása van. A drága presszógépekben is a gőz a titok. 5) a hő, talán nem mindegy, hogy milyen gyorsan képződik a gőz, és milyen nyomással és milyen gyorsan megy át a kávén. Anyu csak felteszi a tűzhelyre (hoppá, tűzhely*), és pár perc után kotyog, hogy kész. Nála gáz van, nálam villany. Itt egy eltérés. Én hogy csinálom? Felteszem a kávéfőzőt, bekapcsolom, és várok 3-4 percet. Pont, ahogy anyu. De nálam a vaslap lassan melegszik át, amitől lassan elindul a hideg gőz, beleivódik a kávéba, mire a nyomás jön, talán már késő. Ma megpróbáltam úgy, hogy előbb felmelegítettem a főzőlapot, 6-oson, szinte izzott, mire a kávét odatettem (a sütésre is azt mondják, előbb melegítsd fel 200 fokra, és utána tedd be a kenyeret), egyből el is kezdett bugyogni a víz az kávéfőző tartály alján.

*) Így megy az exploratory testing: ha menet közben eszembe jut valami ötlet, feljegyzem, hogy ne felejtsem el, és később visszatérek rá.

Hát ma jobb lett a kávé, bár nem olyan, mint anyué, nincs hozzá se mézeskrémes (de, ha jobban belegondolok, van a fagyon még a múltkoriból), se apu a számítógép előtt vagy a kamera mögött, se a hugom, aki sosincs otthon, mert hétvégén is két munkát csinál, se a bátyámék, akik mindig elutaznak valami melegebb országba, vagy Lengyelországba I* szüleihez, se az öcsémék, akik hétvégén pihennek, sem a gyerekeim, akik ki erre, ki arra, Békéscsabán a színházban, vagy a szinkronstúdióban, vagy határidős munkában fordít otthon, szóval nem vagyunk sokkal kevesebben, de azért mégiscsak egyedül, szombaton, borongós őszi időben.

A repjegy már megvan, nézem a hoteleket, hogy innen el, a terv 8 nap valahol melegebb éghajlaton, még a főnökkel meg kell beszélni, még egyeztetni kell a részleteket, autót, kaját, és egy új nadrágot. Apák napjára, a szusi és a jobban sikerült kávé mellé. Megérdemlem.

Ferification and falitation

Formal ferification and falitation. El sem hinném, ha nem a szememmel látnám kivetítve egy teszt terven, amit finnek készítettek. Szeretik keverni a betûket: cordon bleu vagy kordon bleu vagy gordon bleu nekik mindegy, ugyanúgy mondják, így leszek én is potont. A verification és ferification között sincs nagy különbség, de hogy hogy jön ide a fallossz? (Feri nagy péniszt rajzol minden egyes munkadarabra, ami megbukik az ellenõrzés során.)

Egyébként a valitation meg panaszkodást jeneltene finglisül. A baszkurointi meg baszogatást, a puskurointi mintájára.

Moslék

A munkahelyi étkezdében tálcás önkiszolgáló rendszer mûködik: tetszõleges ablakból vehetsz ételt, hozzá salátát, desszertet, üdítõt, a pénztáros a tálca tartalma alapján mond egy árat. Az összeg mindig egy szumma. Miután hosszasan elpolitizálva a kollegákkal az étel nagyja elfogyott, a tálcákkal a futószalaghoz járulunk, s a futószalag elviszi a tálcát a mosóba. Eddig ez volt, és kész. Nemrég megjelentek a futószalag mellett étel kidobó nyílások. kb 18 cm átmérõjû nyílásba kell beönteni a 30 cm átmérõjû tányérról a moslékot, bocsánat, a maradékot. (Moslék azután lesz, miután két páciens is beöntötte már a maradékát, és az keveredik.) Elég nehéz feladat, lévén a tányér jóval nagyobb, a nyílások környéke mindig tele volt mellé ment ételmaradékkal.

Nemrég újítottak: felszereltek valamiféle tölcséreket a nyílásokra, most már többen, pontosabban beletalálnak. Nagyjából ezzel egyidõben megjelent a futószalagos helyiség (tálcaleadó) falán egy statisztika. Statisztika országban élünk, mindent lehet mérni, a mérés alapján javítani. Ez a statisztika valahogy fordítva sült el, legalábbis magamban mindig kinevetem a készítõjét. A grafikon a havonta leadott maradék - moslék, vagy ahogy ôk hívják, bio hulladék alakulását mutatja. És a grafikon büszkén hirdeti, hogy folyamatosan nõ a leadott biohulladék mennyisége.

Gondolom - mert empatikus vagyok, és megpróbálom megérteni a konyhai dolgozók eredeti szándékát - azt akarták kimutatni a grafikonnal, hogy mennyire javul a páciensek célzása, mennyivel jobban sikerül eltalálni a tölcséres moslékos lyukat, vagy azt, hogy mennyivel többen hajlandóak válogatni és kiönteni a tányérjukból a maradékot.

Nekem a számok mást mondanak, és ezért is a gondolatbani megmosolygás. Mert a moslék növekvô mennyisége azt is jelentheti, hogy egyre pocsékabbul fõznek, és egyre többen kénytelenek az egyre több maradékot kosárra dobni.

A szándék talán jó, de a növekvõ moslék mennyiségnek, ha konyhás lennék, nem örülnék annyira. Sokkal boldogabb lennék, ha nem is lenne szükség moslékos gyûjtõkre.

Talán a fenti hercehurca miatt van, hogy mindig megeszem az utolsó falatot is, ne kelljen szégyenszemre a tölcsérbe ügyeskedni a tányért, meg hogy ne rontsam tovább a statisztikájukat. Ami meg is látszik az esti mérlegeléskor.

OVIs térkép

Egy ideje az OVI-n is van térkép, olyan, mint a googlin, vagy talán még jobb (is lenne), mert csak. Na de egy két dolgot jól elszúrtak a fiúk, összevissza jelennek meg az utcanevek, néha még fejjel lefelé is. Íme egy durva példa:

Meg egy másik:

Annak idején mûszaki rajzból megtanultuk, hogy a feliratoknak alulról és jobbról nézve kell olvashatónak lenni. (Másik ilyen eltérés a magyar és az angol könyvek élén a cím: az angolok balról olvashatók, talán a balkezes vezetés és balkezes gondolkodás miatt.)

Egyébként, ha jobban megnézzük, az utcanevekben is van eltérés. Most nem tudom, melyiknek higgyek. (A googli részletesebb, de nincs rajta az Acélcsõ utca.)

Mínusz nulla

Megint egy programhiba. Teszteletlenségből adódó értelmetlenség, a mínusz nulla fok. Ennyi várható kedden (forrás: fmi.fi). Bár, ha határértékként nézünk, akkor értelmes, hogy a nullát alulról majdnem tökéletesen megközelítő érték (vagy 1/(-oo)), meg kémiából az a hőmérséklet, mikor a vízet melegítjük, eléri a nullát, de még nincs felolvadva (+0 meg mikor már elolvadt), de idjárásjelentés esetén ennek nincs értelme.

Egyébként a 20 EURért vett Pelikános repjegyünket szombaton törölték, mondva a szlovák koronáról Euróra való átállás miatt hiba csúszott a számításba. Azt nem tudom, hogy bocsánatot kértek-e, mindenesetre a pénzt állítólag visszakapjuk.

Éljen a software minőség!

Leves semmibõl

Itthon vagyok dögrováson, jó lenne ha küldenétek energiákat, mert a szintem lejjebb ment. Borotválkozni sem volt kedvem. De azért enni köll, valamit fõztem, pedig nem is volt itthon semmi, amolyan kõleves volt ez is. Csirkehús volt egy darab (fél mell), 1 darab húsleveskockával, tenyérnyi káposztával, fél lilahagymával (ne nevess, nem volt fehér, vagy vörös hagyma, egyébként finnül a fokhagyma neve fehérhagyma - valkosipuli) és egy negyed darab lanntuval (ez valami fehér gyökér, de nem fehérrépa, sem zeller, sem karalábé, talán marharépa lehet) tettem fel fõni, meg mikor már félig megfõtt, másfél szál répát és két virágnyi brokkolit dobtam bele, a végén levestésztát. Jutott is eszembe, hogy a finneknél levestésztát sem kapni. Hozós listára felírni a túró, dió, mák, szalonna mellé. Amilyen összevissza leves volt ez, annyira meglepett az íze, meg nem montam volna, hogy nem rendes alapanyagokból készült. Alternatív megoldás ha nincs itthon gyökér. Amúgy nagyon ritka a fehérrépa, csak a zöldjét használják.

Utána új receptet próbáltam, rizseshúst, mivel nem találtam a Horváth Ilonában, rögtönöztem, úgy kezdtem, mint a brassóit, apróra vágott csirkemell megpirít, fél leveskockával tovább párol, fél lilahagymát vágtam bele meg egy negyed tv paprikát, mikor megpuhult, összekevertem a majdnem kész rizzsel és összepároltam. Tetejére reszelt sajt, hozzá csalamádé volt. Finom.

Jutott eszembe egy kérdés, hol lehet kapni édesítõszer mentes csalamádét? Manapság mindent szorbitollal, vagy szacharinnal készítenek. Nekem olyan csalamádé kellene, ami cukorral készül. Meg olyan savanyú káposzta, amibe nem tesznek savanyító szert, hanem az eredeti, sóval készült. És hol kapni olyan pirospaprikát, lehetõleg kalocsait, valami díszesebb csomagolásban, amiben nincs import kínai szar?

Elképzelem, amint Kathi Attila nem a pocsék áruk ellen, hanem a jó minõségû termékekért harcol. Jó lenne egy kiváló áruk fóruma, vagy tiszta hazai termék védjegy, ami kijelöli, mely termékek biztonságosak, nem tartalmaznak kínai vacakot, usa génkezelt szóját meg kukoricát, meg spanyol koszt, meg ír sertésmájat..., ami otthoni éghajlaton termett, amihez az otthoni génállományom az évszázadok alatt hozzászokott. Mint ahogy van ilyen "jó hazai" megjelölés a finn termékeken is.