Azt írja 1776-os könyvében, hogy a munkamegosztás révén egy munkásnak nem kell megtanulni a teljes munkafolyamatot, ezért jobban el tud mélyedni saját feladatában, például a gombostű hegyezésben. Ezért ugyanannyi munkás ugyanannyi idő alatt jóval több munkát el tud végezni, és az egyszerűbb feladatok gépesíthetők lesznek. S lőn ipari forradalom.
Egy dolgot nem látott előre, a munkanélküliséget. Ha egy ember ezentúl 100 ember munkáját elvégzi, sokan lesznek, majd managerek, bankárok, tudósok, és bloggerek. Csupa léhűtők és kizsákmányolók. És egyre kevesebb embert képeznek ki hegesztőnek, csőszerelőnek, kapásnak. Mi lesz, ha elsorvadnak ezek a szakmák?
Smith azt sejtette, hogy az egyetlen ostoba feladat elvégzésére betanított munkás szellemileg leépül. Azt javasolta, szellemi kihívást kell nekik adni. Beültetni őket az iskolapadba. S lettek a kocsmák, és a kocsmák előtt sakktáblás asztalok.
Adam Smith munkáját Marx vitte töké(ly)re.
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése