Mért utálom a farsangot

Mert utálom nagyon. Nem tudom elképzelni, mi jó van abba, hogy másnak öltözünk, mint amik vagyunk. Miért akarnék lenni popcorn, vagy zsák krumpli, miért Piroska vagy miért farkas? Miért nem vagyok jó annak, ami vagyok? Úgyis a belső számit, ki van a bűvöskockában, nem az, hogy milyen színre festi a haját. Azok, akik mégis beöltöznek, vajon ezt nem tudják? Nekik kell ez a feltűnés? Különben is, bohóckodni a színpadon, mások előtt lejáratni magam sem akarom. Az is ciki, mikor a tombolán kihúzzák a számom. Csak ne az enyémet húzza, nem akarok pelenkát nyerni. Sem óvszert. Sem húskloffolót. Sem "hüve unkarilainen nokedliszaggató"-t. Mégis kihúzta. Piros harminckettő, ez az enyém. Most ki kell menni. Mindjárt összeesek. Baseball sapka? Jó, akkor felveszem a fejemre, holnap majd azt mutogatják, a levlista alapító, komoly mérnők-manager-coach gagyi bézbólsapkában. Hehe. Akció túlélve. Ja ne, már megint. Piros 100-as. Magyar billentyűzet. De kár, pedig a héten valaki pont ilyet keresett, talán Tamperében. Van ilyen itthon, ezen írok, ha rendes ékezeteket láttok. Ilyet ni: Ő.

Jut eszembe, beöltözhettem vona nagy farkú Ő-nek. Egy szmók ing, meg egy szál rózsa. Na de a párom nem jön, akkor meg minek az a rózsa? Miért is nem főznek az ilyen magyar bulikon vegás kaját? Mindig csak gulyás, meg káposzta. Megint az én számom. Bunda, kiabálnak. Finn szakácskönyv. Mintha délután pont ezt jósoltam volna meg. Így legyen ötösöm a lottón. Aztán még nyerek valami számológép félét. Nem, számolni nem tud, de pénzt átváltani, ez igen! Napelemmel működik. Akkor minek rá a lecsukható fedél? Nehogy az akku túltöltőddjön? Nem értem. És egy időre elragad a játék, jól érzem magam. Eljátszom azt a szerepet, hogy jól érzem magam. Ha lecsúszott egy pohár bor, pálinka vagy becherovka, már nem is olyan nehéz a szerepjáték.

Na de hogy miért utálom a farsangot? Gyerekkoromban, pici voltam, busónak öltöztem. Apu csinálta az álarcot kartonpapírból. Sokat dolgozott vele. Nagy nehezen rábírtam magam, hogy felveszem, erre kinevettek. Valaki letépte a csavarodó szarvamat. Azt hiszem, nem is tudták, mi az a busó. Faragatlan tuskók. Nagyon szégyelltem magam. Helyettük. Meg azért, hogy olyan jelmezt viseltem, ami nem volt mindenkinek egyértelmű. Nem beszélték azt a nyelvet. Írhat bármilyen szépen a hottentotta író, ha a könyve a kezembe kerül, nem fogom tudni megítélni, hogy jó-e, tetszik-e. Majdnem így jártam azzal az észt költővel is, de az ő verseit el tudtam olvasni, a rímeket ki tudtam olvasni, és már a rímek, a szavak sorrendje és ritmusa is tetszett. Ugyanígy tetszettek a német (puhdys) és lengyel hanglemezek (lady punk), meg az orosz mesék (foretocska). Hiába, ezzel nem lehetett kitűnni, sőt, ciki volt finn slágereket mutogatni az ismerősöknek. Nekik nem mondott semmit. Sokaknak nem mond semmit Sibelius, de még Smetana meg Beethoven se.

Jut eszembe, itt van mind a 9 szinfóniája az asztalomon, beteszem, hallgatom. A tegnap esti filmben - 1950 Bergmann - is az ő zenéje volt, meg Smetanáé. Nem értem miért kell a főhőst az elején megölni, aztán elmesélni az előzményeket, mintha így nem tragédia lenne.

Hol tartottam? A bűvöskockával is így jártam, azt hittem lejárattam magam, de most nem mesélem el. Inkább a farsangot, gyorsan befejezem. Egyik évben orvosnak öltöztem, épp valamelyik fantasztikus könyv nyomán, mondom is, hogy milyen doktor, Salvador, vagy Antekirte vagyok. Erre megszólalnak, na itt egy újabb Sova doktor. Tudjátok mit? Nem játszom veletek! Úgyis mindig az nyer, akinek van pénze a kölcsönzőből profi jelmezt hozatni. Mint ahogy a szimpátia szavazást is az nyeri, aki a legtöbb dumát tudja. Ez úgy történt, mindenki kapott egy szivecskét, amit a kedves ismerősének (természetesen fiú lánynak) odaad. Aki a legtöbb szivecskét kapja, az lesz a bálkirálynő. Na de aki nem akarja leadni a szivecskét, odaadja lobbistáknak, valaki hirdet, 2 forintot ad a szívért, sőt pénzért lehet többet is venni. A győztes valami 350 szivecskét vásárolt meg, mindezt a 80-as évek elején. Általános iskolában. Kiváncsi lennék, most melyik pártot erősítik. Hol hamisítanak vesznek kopogtatócédulát? (Ha akkor ott lettetek volna, akkor most nem telefonálnátok a big braderbe. Úgysem az nyer.)

Szóval csalódtam a farsangban, csalódtam a szereplésben (a szüleim nem mentek be az iskolába felpofozni a tanárt, ha nem kaptam szerepet a versmondásban, nem is lett volna rá okuk, mert mindig bedugtak, mert a jótanulónak ott a helye, aztán végre észrevették, és már nem kellett énekkarba járni, de NDK-s küldöttségbe, meg az iskolai diákbizottságba ígyis bekerültem), aztán nem lettem színjátszó, abban is csalódtam, mikor egyszer a Macskák című musicalt kellett hangosítani, csupa ripacs, kisminkelt pasik (mi-á-úúú), és a kamaszkori verseimet is úgy eldugtam szégyenemben, hogy azt sem tudom hol keressem, most, mikor világválságban pénzt kereshetnék vele. Ejh, ha az a szél keletről fújt volna...

Majd ha a gyermek megnő, és farsangra fog menni, majd szépen eljátszom én is a gondolattal, az ő kedvéért mindent, még a mikulást is, meg a jézuskát, meg a húsvétot is, és szépen sorra az összes közösségi eseményt. Valószínű csak engem vert meg a sors azzal, hogy átlátom, ennek a magamutogatásnak semmi értelme. Bevallom őszintén, Tüncike és Győzike se tetszik. Se az a szemüveges, se az a homokos. havas.

A vogon űrhajóra még türelemmel várni kell.