Agyizomgörcs

Agyizomgörcsöm van, az utóbbi napokban megint túlterheltem a fejem. Nem szokta a munkát, mondta nagyanyám, mikor 5 perc kapálás feltörte a kezem. Nem szokta a gondolkodást, mondom. Hiába gondolkodom, nem jön a megfelelõ megoldás. Amit írok, lényegtelen, a lényeges gondolatok elkerülnek. Hiába ütöm a fejem, mint Micimackó, most gondolkodom, mert a megoldást akarni nem lehet. Sorra olyan kifejezések bukkannak elõ, mint Cauchy-féle konvergencia kritérium, Rungekutta, Dijkstra, pre-hilbert tér. Meg az, hogy Tiecze-Schenk. U Tiecze és G Schenk. Ez fontos. Valamiért így tároltam el.

Közben ha valamit nem tudok teljesen megfogalmazni, használom a keresõt. A windows beépített keresõje nem hajlandó megérteni hogy kouchi féle konvergencia, de a google megérti, sõt, javít és adja a helyes helyesírást.

De hogy mi alapján jönnek ezek a dolgok elõ, és miért most, mikor érthetõen, tömören kellene fogalmaznom? Nem tudom. Az agyam külön életet él, vírusos, mint a lányom mp3 játszója.

Próbáld ki, ha megvan a tökéletes keresõszó, a Google szállítja a tudást. Ma jó napom van (pom pom pom). De ez csak akkor megy, ha körbe tudod írni, mit nem tudsz. Ha hiányzik a puzle utolsó darabja, már tudod, milyen formájút és milyen színût kell keresni. Ha elrontod a keresõszavakat, rossz eredményt kapsz. Tudnod kell azt is, honnan fogadhatod el a megoldást, ki az, aki a tutit mondja. (Hogy is mondta Guszti bácsi? Pénz pénz pina.) Mert ha nem tiszta forrásból veszed, a letöltött program backdoort nyit. Vagy lefagyasztja a mp3 játszód.

Szülinaposoknak.



Hol a torta?