A gyomrom egy érdekes kémiai reaktor: mindenbõl képes limonádét készíteni. Ha egy kicsit zsírosabb húst eszek, akkor délutánra megjelenik a torkomban a limonádé-íz. Ha csipszet eszem, szintúgy. Tegnap a tej után éreztem a limonádé hatást, pedig azt hittem a tej lúgos. Ma meg az olajos tonhal után.
Szóval ha limonádéra vágyom, elég megenni egy evõkanál étolajat, ráinni egy pohár vizet, és egy óra múlva garantált a limonádé a hasamban. Ha kell, vissza is tudom böfögni. Gáz?
Ha már nagyon szúrja az oldalamat, mert mgfigyeltem, amikor mûködik a limonádé-hatás, akkor a bordáim között kegyetlen erõs, angina pectoris jellegû szúrást érzek, akkor beveszek egy rennie-t, vagy remegélt. De már almával is sikerült csillapítani a hatást, az is leállítja a reakciót.
Van egy jó indikátorom is a magas gyomrosavra: a párom orra. Õ egy órával hamarabb érzi, hogy késõbb szúrni fog a mellkasom.
Ma megnéztem az orvost gyomrosav ügyben, fél órája volt rám, hát egy csomó mindent megbeszéltünk (rákot, isiázt, infarktust, idegbajt, impotenciát), de a gyomorsavig nem jutottunk el. Ezek szerint ez a legkevésbé zavaró panaszom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése