Azt még nem is meséltem

Azt még nem is meséltem, hogy egyik este finom sülthús illattal fogadott, s nem csak az illat, de a sülthús is a helyén volt. Azt mondta készít estére valami meglepetést, mire a férje hazaér, na de erre nem gondoltam volna, hogy veszi a húst, és el is készítí, ráadásul úgy, hogy ízlik is, és még jobb is mint amit én tudok.

Hozzá tartozik, hogy már évek óta nem eszik húst, így kóstólni, de még fogdosni is a húst gondolom kellemetlen lehet neki. (Elképzelem, ahogy gumikesztyûben szeleteli és messzirõl, fóliába csavarva kloffolja, bántja azt a húst.) Meg kell hagyni, hogy nagyon jó érzékkel csinálta, pont olyan lett, amilyennek lennie kell, és puhább, ízesebb mint amit valaha is csináltam. Ezt így elsõre.