Pimpómezők

Áfonyás pizza készül, vagyis kedvet kaptam az áfonyás-túrós lepényhez, asszem írtam már a receptet (1 csomag fagyasztott tésztát, leginkább a linzerre hasonlít, finnül muuro a neve, kinyújtok a kivajazott fodros szélű porcelántálban, ráöntöm a fél kiló túrót, amit előtte elkeverek fél deciliter cukorral, egy tojással és kevés vaníliás cukorral, annak a tetejére 20 deka fagyasztott áfonyát, és be a sütőbe), és ahogy szórom rá a fagyott áfonyaszemeket a tésztára, amin folyósan elterült a túró, eszembe jut Vetier (ejtsd: vetyié) András valszámtanárunk könyve a pimpómezőkkel, valahogy így: egy pimpómezőn kelsz át, hatalmas karimájú kalapban, időnként le-leesik egy-egy érett pimpó a fáról, mennyi az esélye, hogy a kalapodra esik? Paraméterek a gyümölcs leesésének valószínűsége, a gyümölcsök száma, a kert és a kalap mérete. Ha jól emlékszem, az eredmény poisson eloszlást követ. Szóval nézegetem, ahogy az áfonyák, vagyis a kicsi pimpóim hogyan töltik be legegyenletesebben a rendelkezésre álló teret, azaz a síkot szórom, véletlenszerűen riszálom így is, úgy is, hogy mindenhova jusson, és ha valahol hiányzó mezőket, bocsánat, kertet látok, ott sűrűbben riszálom, aztán, ha a pimpók egymás hegyére-hátára potyognak, akkor kézzel beavatkozok és odébb tuszkolom őket, segít az alul folyós túró.

És ha nem figyelek oda, a pimpók már el is kapkodták a pimpótortát...

Jól elvagyok?