Kossuth rádió, néni mondja, hogy a saját temetésére spórolt pénzt vette ki bankból és adta kölcsön egy tanárnőnek, aki persze azóta sem fizette azt vissza. Itt nem a magánkölcsön fogott meg, hanem a temetésre félrerakott pénz.
(A kölcsönszerződést írásba kell foglalni. Elegendő az elismervény (nyugta) írásban, ha a kölcsönvevő sajátkézzel írja, dátummal, aláírással. Ez bíróság előtt megáll, de kérdés, hogy végrehajtható lesz-e?)
Emlékszem, nagyanyám is a kredencfiókban őrizte, gyűjtötte a kis nyugdíját, hogy ne a szüleinknek kelljen azon marakodni, ki fizeti, és milyen ceremóniát. Kell-e? Oké, hogy az ember biztosra akar menni, na de nekem elég durva, hogy (amilyen árak vannak) ilyesmire is gondolnunk kell. Akár már most, mert bármikor fejünkre eshet egy zongora, bármikor ránk tüsszenthet egy náthás disznó (aka H1N1). Arról nem is beszélve, hogy ha az ember bankban spórol a váratlanra, akkor a rokonok csak a hagyatéki tárgyalás után, jóval a temetés után juthatnának a temetésre szánt pénzre. A temetésre ezért hitelt kell felvenni, aminek kamatait fizetni kell. És a temetésre félretett pénzt után meg az arra kijelölt örökös örökösödési illetéket fizet, aminek mértéke 25%, ha az örökös nem közvetlen gyermek, hanem mondjuk unoka.
Gondoltál már arra, hogy váratlanul bárki, akár felmenőd, akár ismeretlen amerikai nagybácsi, vagy épp Michael Jackson, bárki, bármikor rád hagyatékozhat egy kisebb vagyont, balatoni nyaralót, kocsit, ami után neked kell megfizetni az örökösödési adót? Ha nem tudod kifizetni a többi örököst, ha nem tudod kifizetni az illetéket, el kell adni azt a lakást, azt a kocsit, és ha sietni kell, akkor azt csak piaci ár alatt lehet.
(Közben Síklaki a rádióban, a kölcsönadás/kölcsönkérés és a csalás motivációjáról. A végén az van jobban megsértve, aki a kölcsönt nem adta vissza.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése