Reggel félálomban fölémhajolt, megcsókolt egy olyan ráöntött, testhezálló fémszálas termoruhában, amiben az alakja tökéletesen kivehetõ volt, mégis ismeretlen a számomra, mintha most lépett volna ki egy vogon ûrhajó ajtaján, és mintha Trilliannak hívták volna, pedig mikor jobban megnéztem, õ volt az, az ismert arc, ismert hang, Mrs Betond, csak valahogy a szerelés volt furcsa rajta. Azt mondta futni megy, és elviharzott, s nem láttam viszont fél óráig, akkor megjött, csapzottan, de még mindig formás, feszülõ idomokkal.
Hááát, ijesztõ belegondolni, hogy egy világbajnok a feleségem... Próbálom rávenni, hogy a gyerekekkel újra hajóba szálljon. Émmeg majd a partról szurkolok neki. Aztán alapítsunk iskolát, és edzzünk finneket.
De lehet, hogy inkább zongorázni kezdek, annak nagyobb hasznát veszem egy vogon ûrhajón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése