Mondom a másik, finn kollegánknak, hogy tönkretette a receptemet, és abból újat alkotott (na ilyen a coach ötletbedobás: adok neki egy tippet, de a maga ízlésére formálja, és nóvumot hoz létre), mire monjda ártatlanul, hogy ha szakmailag nézzük, inkább örökölte a pitém egyes jellemzõit. Lerajzoltam az osztálydiagramot.
Naszóval a Shridhar-féle csilis túrós lepény: a tészta ugyanaz, mint a kapros túrósnál (tejföllel, vajjal készül), a töltelékbe túró, apróra vágott hagyma, apróra vágott csípõs zöld pepperoni paprika (itt olyan marinált, görög pepperónit árulnak konzervben, amit a kotipizzára is tesznek), oregano, bazsalikom, talán só és talán tojás. Hogy a túró kellemesen csípõs legyen, elõbb összekeverte a paprikával és hagymával, hogy az ízek eloszolhassanak, utána tette rá a tésztára.A túrót egyébként maga csinálja 3%-os tejbõl. Nem várja meg, míg megalszik, hanem felforralja, és kevergetve citromot csöpögtet bele, amíg "összetörik", utána sûrû textílen keresztül kinyomkodja a vizet belõle, majd fél óráig csöpögteti. (receptje)
Ebbõl a túróból készít pl. apró túrógombócokat. A lecsöpögtetett túrót összegyúrja, a tenyerei között gyurmázik vele kb 3-5 percig, hogy tésztaszerû (gyurma) masszát kapjon. Ebbõl pici, 1 cm-es gombócokat formáz, és forró vízben kb 10 percig kifõzi (kétszeresére nõ). Ezt láttam már levesbetétként, de desszertként is adják. Hasonlít a mi túrógombócunkhoz, de nem kell hozzá sem tojás, sem gríz (talán ezért is kérte mindjárt a túrógombóc recepjét is el).
Tök jó, hogy a munkahelyen van más is, aki értékeli a túrót.
Az meg tök mindegy, hogy pite vagy lepény a neve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése