A gyereket a védőnő megpróbálta talpra állítani és járatni. Ment is szépen neki kb 3 hónapos koráig. Na ja, biztos beidegződés, de vajon hol járhatott ezelőtt, ami beidegződött neki? Vagy az agysejtekkel együtt kapott egy másolatot az anyuka emlékezetéből is? Esetleg mégis van lélekvándorlás? Nem tudom ki reinkarnált benne, de engem nagyon szerethetett az illető, mert folyton mosolyog, ha meglát. Vagy ilyen mulatságos, netán nevetséges lennék? (Jut eszembe, a gyerek a hangulatom tükre. Ilyen vidám lenne most a helyzet?)
A másik, nagyon nagyon furcsa beidegződés, ami miatt most elkezdtem írni az, hogy a régi lakásban egy nagyon érdekes szokást vettünk fel, és most nagyon nem úgy működik itt a dolog, és ez nagyon nagyon mulatságos, furcsa lehet, ha valaki látná. Történt az, hogy úgy fél évvel ezelőtt vettünk egy (nagyon nagyon, csak a szóhalmozás kedvéért) üveges fürdőszobaszekrényt (ilyet - kép fentebb, nálatok nem látom a neten) az Ikeában, aminek az ajtaja mágneses zárral záródik, de úgy, hogy a zárban van valami pax tollhoz hasonló mechanika, vagyis ha kicsit megnyomod az ajtót, akkor az kilökődik, és legyőzi a mágnes erejét. Vagyis mint a pax toll, benyomod, és kipattan, kinyit, mégegyszer benyomod, akkor benyomódik, becsuk. Na most azt látnátok, mikor este fogat mosok, nyomkodom az itteni szép faszekrény tükrös ajtaját (kép lentebb), és az csak nem nyílik. És látom, hogy a drága feleségem, mikor ki akar venni onnan valamit, ahelyett, hogy a szekrény ajtaját húzná, ő is nyomkodja. Szóval beidegződött valami szokatlan, az ajtót húzás helyett nyomkodjuk, mert a másik helyen így szoktuk már meg.
Naszóval, kezdjük belakni, de még eltelik pár hét mire megszokjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése