Alkalmi munkákból élünk, mondanám, de nem mondthatom, mert ugyan csinálok alkalmi munkákat, de nem kapok értük (még) (sok) pénzt, de szívesen megyek és segítek, ha hasznos a tudásom, vagy a munkavégző képességem. Tegnap egy új szakmába kóstoltam bele, amit valamikor nagyon régen még tanultam is, de hivatalosan soha nem végeztem, s hajnali fél négykor indultam haza a hat és félórás műszakból. Az más tészta, hogy utána elaludni nem tudtam, megint van min idegeskedni, és holnap hajnalban meg jön sir Elton, és megyek színpadot rakodni. Talán ma este sikerül aludni, bár ami ma éjjel bántott, az holnap is aggasztani fog... Majd jön a mindenféle altató bogyó.
Hajnalban az ismerősöm megmutatta a falujukból az utat hazafelé, sötét volt, az utcák kihaltak, mi meg konvolyban mentünk a vasútállomásig, onnan már elvileg tudtam az utat haza, az autópályára. Ahogy jövünk, 30-cal betartva a táblákat meg a fekvőrendőrőket (romániában halott rendőrnek hívják), beáll mögénk egy harmadik. A srác a vasút után elkanyarodik, én még villantva megköszönöm neki a segítséget, aztán leállok az út szélén térképet nézni, mikor rámvillog a mögöttem jövő kocsi: rendőrség. Forgalmi ellenőrzés, papírok, szonda, egyebek. Minden rendben, elnézést kérnek, még magyarázzák is, hogy ilyenkor este, kihalt utakon, konvolyban, lassan, tétovázva a rendőrök előtt, hát persze, nekem is gyanús lenni. Együtt mondjuk a rendőrrel: "nulla tulos" (nem ivott alkoholt), nem mert dolgozni voltam, hulla fáradt vagyok, megent aggódok, sötét van, otthon akarok lenni, de még legalább egy óra. Aztán nyomom a gázt, 45 perc alatt hazaérek, dőlök az ágyba, de álom az már megint sehol, talán ha egy órát sikerült aludnom, most meg várom a hívást, bármelyik pillanatban indulhatunk a gyárba beszerelni azt a vezérlést.
Azon gondolkoztam, hogy ha az ilyen alkalmi munkákért rendesen kapnék pénzt, egész jól ellennék velük (erre a rövid időre), mert objektív okokból aludni úgysem tudok, az éjszaka meg pont megfelelő időszak mindenféle szakmai munkát végezni, ház még Sibelius zenéjére, beszélgetve kézimunkázni. Kezdem elfogadni a szabad lét (bolha) előnyeit, mikor kapkodom a fejem, 2 helyről is érdeklődnek a CV-m után. Félek, hogy a bizonytalan önállóság helyett megint eladom magam a gonosz de biztos multiknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése