Továbbra is itthon, várom a következő projektet, a következő munkát, vagy munkahelyet, és minden nap elámulok rajta, milyen csodálatos teremtmény az ember. Fél éve (hogy pontosak legyünk, másfél éve) még sehol sem volt, most meg már kér, követel, mutat, matat, mászik, ülni akar, és pont úgy prüszköli a pürét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem könnyű egy ekkora kis hölgynek főzni, és nem csak a méretek miatt, mert az a 3 krumplikocka, meg 2 virág brokkoli kis edényben szépen megfő, hanem olyat készíteni, ami könnyebben lecsúszik, amire én is büszkén rávágom, hogy ez finom. Mert az a sótlan zöldség nekem nagyon nem jön be. Az alma, meg az édes dolgok meg egyelőre neki nem jönnek be. A krumpli répával viszont mind elfogy. És míg a gyerekkel játszom, fel sem tűnik, hogy elszalad az önképzésre és cv írásra szánt munkaidő.
Nem tartozik szorosan ide, de a párom elment a "hogy csináljunk bizniszt Finnországban" tanfolyamra, és az első órán elmondták, hogy mikor ilyen gazdasági trutyi van, mint most, akkor a nagy cégek elbocsátanak, és megnő a vállalkozások száma. Lehet, hogy mi is rá leszünk kényszerítve, hogy nóvumot alkossunk? Pedig milyen kényelmes lenne az egyik multinál projektet vezetni, ahol nem a saját életünket kockáztatnánk a csatatéren...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése